02.|Deszka

75 7 2
                                    

Néztem az órát. Tikk-takk.. Aznap a 8. órám Fizika volt. Hihetetlenül rühelltem ezt a tantárgyat,bár melyiket nem utáltam..
Igazából csak azt vártam, hogy mikor szabadulok ki, s mikor hagyhatom itt ezeket a hülyéket..Persze van pár normális "állat" az osztályban,de az unalmamban rájuk se tudtam kedvesen nézni. Gergely tanár úr el van mélyülve a maga fizikájában.Hanna röhögcsél Dóri mellett,s közben Robi felé kacsintgat.
Robi teljesen el van pirulva, nem meglepő, Hanna felsőjéből éppen ki nem buggyan a melle. Bal oldalamon lévő hely üres. Alex ült itt, az exem. Egy nap viszont szó nélkül lelépett.
Semmi jelzés, semmi szó, semmi üzenet. Elköltözött s itthagyott.. Bár ennek már majdnem egy éve.

Zoli előttem ül. Fura alak. Egész nap zenét hallgat, s délutánonként a házam melletti kosár és focipályán lóg, bár ő nem szokott játszani, nem is olyan típus.

Ránéztem ismét az órára. Még csak 5 darab kibaszott perc telt el?!

Kedvenc dalomnak a ritmusát kezdtem el dobolni mutató ujjammal, majd Ashe-t rajzoltam a füzetembe. Este is majd LoLozok. Bár lenne kivel..

Kicsöngettek. Az a mély, általában idegesítő hangot, magamban kivételesen egekig dicsértem.

Elindultam az udvaron keresztül hazafelé. Ahogy haladtam, észre vettem, hogy majdnem elesek a cipőfűzőmben. Felraktam a lábam az egyik lócára,s erre hallottam két hangot a hátam mögül:
-Hmm, basznám..Szép kis segg.-röhögött Márk, ő is az egyik osztálytársam, akinek a haja úgy néz ki, mint egy fésű. Mire lereagálhattam volna,megszólalt a másik hang.
-Szerinted megérné megnézni elölről?
-Most komolyan Tesó, ismerem a csajszit, deszka. Még kurvának se lenne jó.
Az ott elsétáló Dóri felröhögött. Szabályosan úgy, mint egy ló. Nem akartam tovább hallgatni a gúnyolásomat, eltrappoltam onnan.
Hátra pillantottam, s akkor szabályos tömeg gyűlt Márkék köré.

Előre szegeztem a fejem, s kiléptem a kapun.

Kapkodva nyitottam ki a bejárati ajtót. Senki se volt otthon. Nem volt fűszeres hússzag, nem bugyogott a gázon a leves, nem köszönt rám anya, úgy mint régen, mert ő 2 éve elment.Felrohantam a lépcsőn, berontottam a szobámba úgy, mintha valakit leakarnék buktatni. Lebasztam a táskám a sarokba,s az ágyba ugrottam. Egyszerűen sírva akartam fakadni.. Eszembe jutott,hogy játék közbe is tudok sírdogálni. Leültem a gépem elé, rutinszerűen megnyitottam a LoLt, kis s ránéztem a barátlistára. 0 barát. Még itt sem vagyok egy társasági pillangó..
Elérkeztünk a hősválasztásba. Megnéztem a csapattársaim nevét, s észrevettem egy Dani54 nevű játékost.
Nem tudtam, hogy tényleg magyar-e.
Ebben a játékban ugyebár nem mindenki az. A meccsben nem igazán teljesítettem túl jól. A csapattársaim nem győztek leautistázni, lehülyézni, s lenoobozni. Az a "Dani" egyén néma maradt. Természetesen elvesztettük a meccset. Az utolsó üzenet amit kaptam az volt,hogy :"hope your mother gets cancer" amit úgy tudnék lefordítani, hogy: Remélem anyád elkapja a rákot.
Görcsbe szorult a torkom. Édesanyám bár 2 éve hunyt el, de ez a téma még mindig érzékenyen érint...
Elkezdtem bőgni, mivel senki nem volt otthon úgy sírtam, mint egy kényes kislány a boltban, mikor nem kapja meg azt a plasztikázott barbie babát. Csak folytak a könnyeim.. Mint Minden. Egyes. Áldott. Nap.

Sírásom közbe egy kis értesítőhangra lettem figyelmes. Nem hallottam még azt a hangot.

Visszakúsztam a képernyő elé, és ez fogadott: Dani54 szeretne a barátod lenni, elfogadod?

A válaszom egy természetes igen volt. Ez után egy chat ablak is megjelent:

[16:23]Dani54: Szia :D
[16:23]Hi im Zoe: Hello :)
[16:24]Dani54: Jössz mégegyet?
[16:24]Hi im Zoe: Aha
[16:24]Dani54: TS? /TS olyasmi program mint a skype, ha nem tudnátok esetleg :D/

Tiszta könny volt a szemem, remegett a hangom. Valamit ki kellett találnom, nem lenne elsőnek jó benyomás elsőre, ha így mutatkoznék..

[16:27]Hi im Zoe: Hát be kéne szereznem egy mikrofont előtte :,D
[16:27]Dani54: Oké.
[16:27]Dani54: Attól játszunk még? xd
[16:28]Hi im Zoe: Felőlemxd

Egészen 11-ig nyomtuk. Teljes elfelejtettem hogy sírtam. Igen, a játékokba temetem a napi fájdalmaimat..

[11:12]Dani54: Jössz még?
[11:12]Hi im Zoe: Ahh, aludni is kéne:D
[11:13]Dani54: Oké :(

Ezzel bezártam a LoLt. Lebattyogtam az első szintre, körülnéztem, apu sehol. Még mindig nem ért a haza..
Megettem a tegnapi pizzát, lefürödtem, majd elmentem aludni.

\Ez az első könyvem, tanácsoknak nagyon örülnék😊😊\

Kamu telah mencapai bab terakhir yang dipublikasikan.

⏰ Terakhir diperbarui: Sep 03, 2016 ⏰

Tambahkan cerita ini ke Perpustakaan untuk mendapatkan notifikasi saat ada bab baru!

Virtuális ŐrangyalomTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang