Váratlan Fordulat×Nagy Ádám×

1.fejezet

Délután 2-re ért földet a gépünk, onnan taxival mentünk haza. Mindketten hullá fáradtan estünk be az ágyunkba azzal a tudattal, hogy végre holnap elballagunk. Én a gimiből, Lilla pedig az egyetemről. Aludtunk minimum két órát, majd miután felébredtünk ittunk egy bögre kávét, közben megbeszéltük, hogy milyen szállodába menjünk. Mindketten felmentünk a szobánkba, én bekapcsoltam egy kis zenét és rajzolgattam. Miután kész lettem a remekművemmel átrohantam megkérdezni Lillát, hogy milyen lett.
- Szia.-szóltam az ágyon telefonozó barátnőmnek.
-Szia.-köszönt vissza.
-Milyen lett?-mutattam a rajzomat a barátnőmnek.
-Aztaaaa ez komolyan Dzsudzsák Balázs? Nagyon király!-mondta miközben csodálta a rajzom, ami szerintem nem annyira jó.
-Köszi neked csináltam!-válaszoltam mosolyogva és a kezébe nyomtam.
-Úristen milyen aranyos vagy, IMÁDLAK köszönöm!-hálálkodott.
-Én is nagyon, nincs mit.-mosolyogtam rá.
Visszabattyogtam a szobámba, mivel este 10 óra volt és holnap korán kell kelnem így elmentem gyorsan fürdeni és hajatmosni. 1 óra múlva felöltöztem pizsamába, kifésültem és megszárítottam a hajamat, majd lefeküdtem. Beálítottam az ébresztőmet 6-ra, hamar elaludtam, hosszú napom volt.
Reggel nagynehezen az-az hulla fáradtan kászálódtam ki az ágyamból, a szekrényemhez mentem. Felvettem az fekete nadrágot egy szürke pólóval.
A ballagás délután lesz, még bőven volt időm készülni.
Lementem töltöttem magamnak kávét, amit hamar megittam.
-Reggelt!- köszönt Lilla.
-Reggelt!-válaszoltam és felrohantam a szobámba a táskámért. Mire leértem Lilla készen állt, elindultunk.
Beértem a suliba, majd bementem az osztályterembe leültem a helyemre és vártam a barátnőmet.
-Szia!-ugrott a nyakamba Anna.
-Szia!-öleltem át.
-Milyen volt a meccs?-kérdezte kíváncsian.
-Nagyon jó!!-majd elmeséltem mindent részletesen.
-Gratulálok nagyon ügyes vagy!-dicsért meg.
-Köszi, de nemcsak az én érdemem.-válaszoltam.
-Nem baj, én rád és Lillára vagyok büszke.-mondta nevetve.
-Kis dilis köszike.-válaszoltam én is nevetve.
-Te mit csináltál még nem voltam?-kérdeztem.
-Szét untam az agyamat nélküled.-mondta szomorkásan mivel mindjárt vége a sulinak.
-Nyugi tartjuk a kapcsolatot.-öleltem át.
Pár perc múlva belépett a tanárunk, Kriszti néni. Megbeszéltünk mindent a ballagással kapcsolatban. 4 órank volt, de én már a másodikat is untam. Végre vége lett az utolsó órának is.
-Sziasztok!-köszöntem el a havejaimtól.
-Szia!-integettek.
Mikor hazaértem Lilla még sehol sem volt. Csináltam magamnak egy szendvicset és leültem a TV elé. Megettem a kajámat, majd a tányért betettem a mosogatóba.
-Hali!-köszönt Lilla.
-Hali!-válaszoltam neki, bejött a konyhába ő is.
-Milyen volt a suli?-kérdezte.
-Jó volt! Neked?-kérdeztem vissza.
-Nekem is!-mosolygott.
-Pillanat, felhívom Anyát, hogy mikor lesz a ballagás.-mondtam.
-Jaj tényleg, én is.-ugrott a telójáért.
Felmentem a szobámba és tárcsáztam anyát.
-Szia Kicsim.-szólt bele.
-Szia Anya, azért hívtalak hogy ma 3-kor kezdődik a ballagás.-mondtam neki.
-Rendben Kincsem ott leszünk.-válaszolta.
-Kik lesznek ott?-kérdeztem.
-Én, Apád, bátyád, nagyiék csak holnap tudnak jönni.-mondta.
-Oké, Puszi Anya.-köszöntem el.
-Szia Maya.-majd letette a telefont.