Blood on my boot

-3-

Jó olvasást!

Másnap reggel a nap már besütött az ablakon,de biztos a magamra húzott takaró miatt nem fázok.Kikeltem,majd egy borzongás után elővettem a törülközőmet,a tusfürdőmet és bementem a fürdőszobába.
Beálltam a zuhanyfülkébe,és megnyitottam a csapot.Tíz perc kapcsoló (nem tudom,hogy hívják ezt-a szerk.) rángatás és őrült szitkozódás után elindult a meleg víz.Ezután visszamentem,és felvettem a sporttáskában levő cuccokat.Egy fekete rövid ujjú póló,egy sötétkék hosszúnadrág,olívaszínű kabát és egy barna bakancs.A kishátizsákomba beraktam a kulacsomat tele vízzel,a szendvicseket,nasit,az elsősegélydobozt,a fényképezőgépemet meg a pénztárcámat.
Kijöttem a szobámból,Imani épp az ajtaját csukta.
-Jó reggelt-köszönt-megkeressük a többieket?
-Ja,menjünk-bólogattam,majd elhagytuk a hotelt.

-Szerinted merre kell menni?-kérdeztem,mire valami értetlen arcot vágva nézett rám.
-Luke nem küldött e-mailt?-kérdezte,majd meg se várt és folytatta-még azt is megírta,mennyi pénzt kell magunkkal hozni.
Ezen a ponton rádöbbentem,milyen felkészületlenül jöttem el.
-Hát...Biztosan,ha te mondod.
Tovább mentünk.

Sok-sok kanyargás után megtaláltuk azt az irodát.Már ott voltak a többiek is.Meg még két ismeretlen arc.Egy lány és egy fiú.

-Csakhogy itt vagytok!-csapta össze kezét Luke-Képzeljétek,ők is jönnek-mondta,és a két új tagra mutatott.

-Kato Aerts-nyújtotta kezét a lány.Imani után megráztam a kezét.

-Én meg Davy Blanc-mondta a fiú,vagyis Davy.Ahogy jobban megnéztem,egészen helyes volt.Azt hiszem,tetszik.

-Az idegenvezető mindjárt ideér.Addig készítsétek elő a kézpénzt-tájékoztatott Luke,majd elővettem a pénzt a zsebemből.

Egy orosz,negyven-ötvenes éveiben járó hapsi közeledett.

-Ő lesz az idegenvezető!-tapsikolt Kato.Teljesen ledöbbentem belül.Én egy ilyenre bíztam az életem?

-Hát itt vagytok!-szólt az orosz-Mindjárt előkeresem a kulcsot,addig fáradjatok beljebb!

Kinyitotta az ajtót.Bent kellemes meleg volt.Miközben a kulcsokat kereste,ni nézelődtünk az irodájában.

-És ezt a helyet hogyan kell elképzelni?Mármint Pripjaty-ot-kérdeztem.

-Képzeljétek el,hogy egy emberek által elhagyott és a növények által visszafoglalt helyen vagyunk.Mi vagyunk egyedül,az egész város csak a miénk-magyarázta,és kiterelt minket-Most kövessetek!Erre lesz a furgon.

Követtük,mire egy lepukkant,rozsdás kocsihoz vezetett.

-Ugye nem ebben megyünk?-kérdezte suttogva Aaron,aki hirtelen mellém került.

-Hát...

-Az gáz-mondta,majd ledobta magát az egyik helyre.Én is elhelyezkedtem egy nekem tetsző ülésen.Az ablak és Kato mellett ültem.Végig beszélt valamit Imani-val,gondolom ő is szereti az animét,vagy valami ilyesmi.A fiúk beszélgettek,Asgard-et nem láttam,én pedig néztem ki az ablakon.Mindenhol lelakott házak és elburjánzott növények voltak.

A kocsi hirtelen megállt.Gondolom egy ellenőrzőpont.Az idegenvezető kiszállt,majd beszélni kezdett az őrökkel.Hárman voltak.Az egyikük körbesétált lassan,mindenkit megnézett,majd visszaállt a helyére.A hangulat nyomottabb volt,de senki sem kérdezett semmit.Visszatért a kocsiba,aztán mondott párdolgot Luke-nak.

-Akkor nem megyünk,-kérdezte.A vezető beindította a kocsit,majd rükverc-be kapcsolt.

-Nem,máshol megyünk be-ezt hogy gondolta?

-Ez biztos?-kérdezte Kato mellőlem.

-Ja.Hiszen csak tilosban megyünk át.Nincs gáz-mondta Aaron.Kicsit sem lepődtem meg a válaszán.

Ezután csak mentünk és mentünk.Senki nem szólt egy szót sem.Csak a motor zúgását hallgattuk.Majd leállt a kocsi,és kiszálltunk.A vezető (a névjegykártyájáról ismerve Sergej)összecsapta a kezét.

-Üdvözöllek titeket Pripjaty-ban!Ez is a Kijevi területen van,alig három kilométerről Csernobiltól.Mikor aztán 1986-ban felrobbant a négyes reaktor,a radioaktív gázok és mérgező levegő miatt a város lakosait evakuálni kellett.Körülbelül 49 000 lakosa volt,a reaktor dolgozói és a családjuk.A városban,mint láthatjátok,legfőképpen tömbházakat építettek.Voltak boltok,kórház,iskola,hotel,művelődési ház,sportstadion,uszoda,és külön vidámpark is volt.Ha szeretnétek,bemegyünk az egyik ilyen lakásba.

-Ott ugye nem nagyon nagy a sugárfertőzés?-kérdezte Imani.

-Nem,csak annnyit leszünk itt,amennyit még nem fertőz-felelte Sergej.
Ezután elindultunk a panelházak felé.Néma csend volt:csak a varjak károgtak fel néha...
Miután elsétáltunk egy vidámpark mellett,Sergej az egyik ajtóra mutatott.Mindenki arra vette az irányt.Mikor odaértünk,a lépcsőn álló Asgärd felkiáltott.Mindenki odament megnézni mi az.
Egy döglött,fagyott állat volt.
Miután mindenki átlépte,felmentünk az emeletre.Sergej ugyan mondta,hogy a lépcső belső részén menjünk,a ropogás és a feljövő vakolat mind az omlást jelezte.
Felértünk az első emeletre.Az elinte furcsa szag és az állandó ropogás megszokása után az egyik erkélyről lelátva elakadt a szavam.
A távolban pusztaság,köd és a  háttérben az atomerőmű sejtelmes épülete tűnt fel.

Remélem tetszett!
Bocsi a késésért!