Reggel ugyanolyan kialvatlanul keltem fel,mint társadalmunk többi embere.De holnap megyek Pripjaty-ba,a haverjaimmal,szóval össze szedek pár cuccot a városban.
Felrázva magam,az íróasztalomhoz mentem,és elővettem egy papírlapot az asztal egyik sarkából.Fogtam egy tollat,és összeírtam azokat a dolgokat,amiket vinni fogok:
-4 szendvics
-cukorka
-víz
-üdítő
-svájci bicska (mert sosem lehet tudni)
-igazolvány
-pénztárca
-zsebkendő
-elsősegély doboz (pl; géz,stb)
-telefon
-fényképezőgép
Meg még ilyen cuccok.Miután ezt elintéztem,frissítettem egy zuhannyal,és felöltöztem.
Lementem csendben a konyhába,mivel még a szüleim aludtak.Lent egy tegnap vett csokis süti és egy pohár víz lehajtása után öblítettem,majd útra keltem.
Kiérve már sokan sétáltak az úton.Én egy pláza felé vettem az irányt.De most nem a ruhanézegetés miatt.
Bementem az ajtón,majd valami túrabolt felé fordultam.Vettem egy speckó kulacsot,amiből nem folyik ki a víz (de ki hisz ezeknek,komolyan?),meg egy svájci bicskát,és fizetve távoztam.
Aztán sok-sok vergődés után vettem még szendvicsnek valót,gézt,meg ami kell az elsősegély dobozba,aztán mentem haza.
Otthon már csak anya volt otthon.Talán a szabadság utolsó napja.
-Szia,Christ.
-Szia,Anya-mondom,majd ledobtam magam a kanapéra.
-Akkor már bepakoltál?-Tényleg,holnap indulok!
-Nem,még nem-mondtam,majd felkeltem és bementem a szobámba.Kinyitom a szekrényt,és mindent kidobálok.Mikor aztán a tiszta,és az egyszer még felvehető cuccok mind kikerültek,elkezdtem válogatni.Hiszen csak két napra megyünk.Egyet Kijevben töltünk,és aztán elmegyünk Pripjaty-ba. Aztán meg jövünk vissza.
Végül két nadrágot,három pólót és egy váltócipőt raktam be,egy túrázósat,és egyet ami rajtam lesz.Ezek után a túra hátizsákba raktam az elsősegély dobozt,a svájci bicskát,a pénztárcát,benne az igazolvánnyal,a fényképezőgépet,a zsebkendőt,meg még a kaja benne lesz.
Mindent levittem,anya eközben a repülőjegyeket nézte át.
-Bepakoltál?-kérdezte mosolyogva-
-Igen-feleltem-Mikor indul a gép?
-Délután ötkor.
-Akkor még...fönt leszek-mondtam,és visszamentem szobámba.Ledobtam magam az ágyra,és becsuktam a szemem.Kint viszont az emberek zaja és a kocsi dudálás nem szűnt meg.Ebből sem lesz alvás.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Blood on my boot
TerrorChrist Forsberg pár barátjával indul kirándulni,Pripjaty-ba,Csernobil közelébe,hogy megnézzék távolról a reaktort,ahol a baleset történt egykor.Mikor azonban elhagynák a kihalt várost,kételkedni kezdenek,hogy vissza jutnak-e... //a sztori teljes mér...