Eddz meg Styles!

9.fejezet

Izgatottan készülődtem a szobámban. Ma RANDIM lesz Harry Stylessal,aki azt mondta hogy szeret! Három méterrel a föld fölött lebegtem és kerestem a legmegfelelőbb öltözetet egy korcsolyázós randihoz: melegnek kell hogy legyen,mert egy ilyen jégpályán állatira lehűl a levegő,de azért valami divatosnak is kell lennie,csak nem mehetek a plüssmacis overákomban!
Végülis egy bellül bélelt testhez simuló nadrágot vettem fel egy meleg türkizkék kabáttal,ami jól illett a korcsolyám színéhez.
Nem vagyok nagy jégtáncos,de azért olyan átlagosan megy a korizás,bár félek hogy egy tesi tanár sport tudása mögött majd elbújhatok,de legalább Harry tarthat nekem egy kis korcsolya leckét,természetesen valami olyat ahol átkarolja a derekamat izmos karjaival és úgy tanítgat engem...
-Violet!!-hallottam Freddie hangját az ajtóm elől.
-Mi van már?!?!-kérdeztem kicsit indulatosabban amiért félbeszakították az álmodozásomat.
-Valami pasi itt áll a bejárati ajtó előtt és azt bizonygatja hogy korcsolyázni megy veled...lefejeljem?-kérdezte a Freddie halálosan komoly fejjel.
-Jesszusom,dehogy!! Ő a tesi tanárom!-na jó ez így hülyén jött ki,mivel a következő pillanatban Freddie rámnézett az állkapcsa megfeszült és egy 180 fokos fordulatot vett majd dühösen leszaladt a lépcsőn.
-Várj már,Freddie!! Nem randira visz,nyugodjál már le!! Mit képzelsz magadról? Azt hiszed te vagy a Terminátor? És mégis milyen jogon ütnél meg egy pasit,aki rám vár?!-kiáltottam utána mire visszafordult,rám nézett és pofátlanul elmosolyodott.-A bátyád vagyok,rémlik? Akár még erényövet is adhatnék rád ha úgy tartaná kedvem...várjunk csak,ez nem is rossz ötlet!
-Hülye! Na mentem,Freddie,pá!-azzal kirohantam az ajtón és gyorsan bezártam,hátha Freddienek még ehhez hasonló pompás ötletei támadnának.
-Szia,Violet!-hallottam egy édes hangot a hátam mögül.
Amikor megfordultam szembe találtam magam Vele. Akárhányszor meglátom,annyiszor szeretek bele a gyönyörű szemekbe,a barna loknikba és a megunhatatlan pimasz mosolyába,amivel épp most ajándékozott meg.
-H-hello!-mondtam idegesen,mert tudtam hogy ha csak egy köszönés ilyen nagy reakciót vált ki belőlem,nem fogom sokáig bírni mellette...felöltözve.
-Na,Hercegnő,készen állsz a jégkorizásra?
-Amennyire csak tudok,felkészültem,de...ugye tudod hogy sajnálatos módon csak akkor megy a korizás ha valaki háturól átölel és megtartja az egyensúlyom?-mondtam és próbáltam a legkacérabb mosolyomat elővenni.
Elmosolyodott,megfogta az államat és ajkát az enyémre akarta tapasztalni de hirtelen elrántottam a fejem és a csókunk egy "ártatlan" puszivá vált,mert észrevettem hogy az a perverz idióta kukkoló bátyám az ablakból kémkedik utánam. Jesszusom,esküszöm ha hazaértem szétrugom azt a kíváncsi seggét...
Harry csalódottan nézett rám,nem igazán értette hogy egy "felhívás kerigőre" kijeletés után miért nem viszonzom a közeledését.
-Harry,a bátyám az ablakból les minket,tűnjünk el innen!
Megkönnyebbülést láttam az arcán aztán a kocsihoz vezetett,úriember módjára ajtót nyitott,pimaszul rám kacsintott és megnyalta a száját csak hogy egy picit provokáljon,elnevettem magam és már megint úgy éreztem,ha így folytatja nem igen kell a korcsolya,csak a kocsi hátsó ülését vesszük igénybe,de azt nagyon.
A jégpályára vezető út,nagyon jól telt: a beszélgetésbe vegyült egy kis csók(vagy egy nagggyyyon sok csók...) és nagyon jól éreztük magunkat,már akkor.
Styles bérelte a koriját ezért amíg ő a kilométeres sorban várakozott,én fel is vettem az új korcsolyámat,ami valljuk be elég idegennek tűnt a lábamon,már sok éve annak hogy az átlag korcsolyatudásomat elővettem.
-Mi az Hercegnő? Nem tetszik a korid?-kérdezte kedvesen Harry.
-Ezentúl Hercegnőnek fogsz hívni? Ne már! Az olyan mintha...az apám lennél!
Harry a fülemhez hajolt és halkan suttogva beszélt:-Ha apukád olyan dolgokat akar csinálni veled mint én,akkor szörnyű gyerekkorod lehetett!
Felnevettem de közben lángvörös volt az arcom. Görög isten gyorsan felhúzta a bérelt koriját és a pálya felé vettük az irányt.
-Jajj,ne!-néztem szomorúan a korimra-kikötődött a fűzője! Haryy! Harryyyy!! Harry Apuciii!!
Erre felkapta a fejét.
-Mondd még egyszer!-és perverzen elmosolyadott amíg én már megint egy paradicsom színárnyalatában pompáztam. Talán el kéne mennem dokihoz kérni valami gyógyszert arra,ha a fejem vérellátása megduplázódik ha a tesitanárom közelében vagyok...
-Harry Apuci-mondtam ki félénken.
Megkötötte a cipőfűzőm,hosszasan megcsókolt majd azt mondta:-Imádom ha így hívsz,Hercegnő,de ugye azzal tisztában vagy hogy majd a közös lányunk is ilyen ádázul aranyosan fogja majd kiejteni ezt a nevet első szavaként?
-Francokat!! A közös fiunk fogja először azt mondani hogy Violet Anyuci!-mentem bele a játékba,de készen álltam a szópárbaj elvesztésére mert az előbbi szavai annyira megmelengették a szívem hogy nem bírtam abbahagyni a vigyorgást.
-Imádlak,te lány!-mondta boldogan és magához vont. Lassan kezdtük a csókot míg a végén már a korcsalyapálya melletti kispadon Harry ölében ülve faltuk egymást,mohón,mert ennyi nem volt elég.
Mikor olyan 10 perc elteltével feltámaszkodtunk,már tényleg a jégpálya felé vettük az irányt.
Görög isten lazán a jégre siklott és várta hogy én mellé suhanjak. Egy lábamat a csúszós jégtáblára raktam,majd a másikat,siklottam egy métert előre majd egy óóóriásit zakóztam. Asszem egy kicsit rosszul becsültem meg a korcsolyatudásomat ami mint most kiderült körülbellül a nulla szintet sem üti meg.
Harry elém siklott és segített felállni majd mosolyogva magyarázta a korcsolya sport elsajátításának alap pilléreit,láttam az arcán ahogyan élvezi a sport tanítását,mi tagadás,egy vérbeli tesitanárba szerettem bele.
Görög isten minden mozdulatát próbáltam utánozni,ahogyan háttal a tömegnek azaz velem szemben a kezemet fogva tanítgatott. Tökéletes pillanat volt. Volt. Mert a következőben már beütött a baj...