Eddz meg Styles!

2.fejezet

Azt a napot nem tudtam kiverni a fejemből. A sötét szertárban történtek teljesen megváltaztotak bennem valamit,bár akkor mèg nem tudtam mit. Majdnem csókolóztam a saját tesi tanárommal. A TANÁROMMAL! És a legdurvább az egészben az,hogy hagytam volna neki, csak (szerencsére) az utolsó pillanatban megéreztem a parfümje illatát. Harry ugyanazt a Chanel de Chance illatot használta,amit Niall,és ez visszarántotott a valóságba. Elrántottam az arcomat és halkan ezt mondtam:- Ezt nem lenne szabad...ez nem helyes...- s kirohantam a sportszerek raktárából.

Két héttel később

Már 8 testnevelés órát ellógtam. Tudom hogy következményei lesznek, de nem bírok vissza menni. Undorító vagyok, élveztem amit a tanár csinált miközben barátom van.

-Hahó Violet! Drágám kelj!!-simította meg a vállam édesanyám. Nyitogattam a szemem miközben mosolyt húztam számra. Anyát nagyon szeretem, benne meg tudok bízni. Felültem kényelmes ágyamban majd néztem ahogyan anya ablakot nyit.
Kikászálódtam a fekvő helyemről ,s lementem a lépcsőn.
A konyhában már apa reggelit csinált.
-Szia!-nyomtam puszit az arcára.
-Szia, sokáig aludtál! Amúgy Niall hívott hogy nincs e kedved vele menni ma valahova!-mondta közömbösen. Felcsillant a szemem, majd mosolyogva igent mondtam. Így legalább pár órára el tudnám felejteni Harryt. Csak egy baj van. Hogy nem akarom!
Leültem a pultra helyezett tányér elé és elmajszoltam az elemorzsiát.
Evés után bementem a fürdőszobába ahol beálltam a zuhany alá és engedtem hogy a forró víz ellágyítsa kihült testemet. Nagyon jó érzés volt.
-Violet!-hallottam Freddie, a bátyám hangját. Nem érdekelt. Ki akartam zárni a külvilágot legalább 5 percre.
Időnként újra hallottam a nevem többször ismételve. Elegem van hogy sosincs időm magamra. Kiszálltam a kabinból,testemre tekertem a törölközőt majd dühös fejjel kimentem a folyosóra ahol Freddie állt.
-Baszd meg! Mi ilyen fontos?-kérdeztem hangosan.
-Nem láttad a kulcsom?-kérdezte vállat vonva.
-Most komolyan ezért hívtál ki? Nem igaz hogy ebben a házban nincs nyugtom soha miattad!-forgattam meg a szemem.- Egyébként a kulcsod az előszobai kisszekrényben van,remélem használni is fogod mert ha még egyszer megzavarsz zuhanyzás közben esküzsöm nem állok jót magamért !-ezt a lehető legdühösebb és fenyegetőbb hangnemben próbáltam előadni amit Freddie szerencsére felfogott és eltűnt a szemem elől.
Egy mélyet sóhajtottam és pár percnyi mérlegelés után arra jutottam hogy már felesleges lenne visszamennen zuhanyozni,ezért elballagtam a szobámig.
Mivel az ősz már kezdett egyre hűvösebb lenni,előhalásztam a meleg holmikat a szekrényem mélyéről és azokban indultam el a Changes Parkba ahol a randim volt megbeszélve Niallal.
Út közben elhatároztam,hogy ma jól fogom magam érezni, Harry nem ronthatja el a kedvem,amikor egy szőke adonisszal van szuper randim!!!
Niall a parkban lévő forrócsokis bódénak támaszkodva várt engem,lazán felnézett de amikor meglátott engem,a szemei kisfiúsan felragyogtak és elindult felém.
-Szia,szépség!-mondta és megcsókolt. Én visszacsókoltam,de...már nem éreztem azt a jóleső érzést a hasamban,mint két héttel ezelőtt,amikor utoljára csókkal köszöntünk. Hogyan lehetséges az,hogy Harry majdnem csókja több érzelmet váltott ki belőlem mint ez a valós csók Niallal?
-Szia,édes!-köszöntem és szélesen rámosolyogtam. Reméltem,hogy nem veszi észre a vigyorom műségét,mivel ebben a két hétben képtelen voltam arra,hogy jóízűen nevessek vagy csak egyetlen egyszer is elmosolyodjak teljes szívemből Liam viccein.
-Kérsz egy forrócsokit,Violet?
- Igen-ujjongtam-imádom a forrócsokit!
-Ezt örömmel hallom,mert tudod nekem az evés teszi ki napjaim legnagyobb részét! Imádom a pizzát,a hamburgert,a...-és Niall felsorolta az összes étel nevét,még fizetésnél is valamit panna-cotta megfelelő elkészítéséről áradozott,ami persze nem baj,de mivel nem vagyok nagy konyhatündér,megint magamra maradtam a piszkos gondolataimmal.
Mi lett volna,ha hagyom Harrynek hogy megcsókoljon? Vagy akkor a szertárban több is történt volna egy "ártatlan" smárolásnál? Mi van ha félre értelmeztem valahogyan Görög Isten megmozdulásait és semmit sem akart tőlem,csak beilleszkedni egy új környezetbe azzal ha elnyeri a diákok bizalmát és a szándékai tiszták?!
Hogy én mekkora egy baromarc vagyok! Én azt hittem,hogy mivel Harry folyton a gondolataim között van,akkor ő is mindig rám gondol!! Nagyon fájt,de abban a pillanatban ezt éreztem az igazságnak. Igen, csakis abban az egy pillanatban.
Mert mire a pánik és a szégyen legfelső fokát is elértem,megláttam egy göndör,barna hajú férfit a parkban sétálgatni.
Harry.
Egyszerűen éreztem hogy ő az,és mivel tudtam hogy Niall most épp a gulyás leves hozzávalóit írja össze egy szalvétára,nem éreztem annyira nagy pofátlanságnak egyszerűen itt hagyni.
-Niall,bocsi,de most jutott eszembe hogy ma én csinálok vacsit és még ööö nem vettem meg a menühöz a salsa szószt,szeretlek édesem,most megyek!-hadartam és egy gyors puszit nyomtam szőke feje búbjára.
Már azelőtt Harry után vetettem magamat,mielőtt Niall annyit mondott volna, 'hórembukk' .
Harry hirtelen megállt és megvárta,amíg mellé lépek.
-Nicsak,kit látnak szemeim? Csak nem Violet Tomlinsonhoz van szerencsém,aki két hete egy testnevelés órára sem tette be a lábát?-fordult felém Harry. Vigyorgott,de láttam a szemeiben azt,hogy megbántottam őt.
A szíven kihagyott egy ütemet.
Tévedtem. Ő is akart engem aznap,a szertárban és nem értettem félre semmit.
-Gondoltál már arra,hogy nem kéne a diáklányokkal egy sötét szertárban játszadoznod?-vágtam vissza a maradék méltóságomat védve.
-Gondoltál már arra,hogy egyetlen diáklány van,aki miatt megéri áthágni minden szabályt?
Erre nem tudtam mit mondani,a kalapáló szívem szerintem egyértelműbb volt minden szónál,mert valószínűleg Harry is meghallotta. Ez őszinte mosolyt csalt az arcára és most először reményteli tekintettel szegezte nekem a kérdést: -
Ezentúl ugye többet jársz hozzám eddzeni?