Eddz meg Styles!

10.fejezet

A tekintetem összeakadt egy ismerős barna szempárral. Azzal a szempárral ami annyi éven keresztül vigasztalóan,érdeklődően,boldogan vagy esetleg csalódottan,mint ahogyan most is meredt rám. Most először történt hogy nem örültem annak hogy ezekbe a szemekbe nézhetek,mert tudtam hogy ő az az ember akinek rögtön le fog esni a Harryvel való kapcsolatom amint meglát minket együtt,mert ő volt az a srác aki a legjobban ismert.
Liam.
Jeges rémület ölelte körül a szívem amint megláttam hogy engem és Stylest nézi ahogyan kézenfogva,mámorosan egymás szemébe nézve andalgunk a koripályán fel s alá. Tudtam,hogy ő már tudja. Egyszerűen éreztem abban a pillanatban amikor észre vettem,csak még nem tudtam hogy mi lesz a következő lépése. Lehet hogy szólni fog apámnak és akkor Harry nem éri meg a holnapot,mert ő és a bátyám még a szart is kiverik belőle amiért velem kezdett. Ha Niallnak mondja el,annyi a jó hírnevemnek a suliban és Harryt kirúgatják és elintézik hogy soha,sehol ne kapjon állást,sőt még börtönbe is juttathatják.
Millió ilyen eset jutott még eszembe és egyik rosszabb volt a másiknál. Féltem és féltetten egyszerre,őrülten szerettem volna ha a kocsi hátsóülésén maradtunk volna,ott legalább senki nem láthatott volna meg... Könnyek futottak a szemembe és a gyomrom görcsbe rándult.
Harryre néztem akinek rögtön az arcára fagyott a mosolya és aggódó tekintettel méregetett majd meglátta ő is Liamet,aki abban a pillanatban zaklatottan leszaladt a lelátóról, a WC irányában láttam eltűnni. Görög isten villámgyorsan a pálya széle felé húzott és segített újra a biztos talajra lépnem.
Elindultam Liam után ő pedig követett egészen a jégkorong öltözők ajtajág.
Tudtam hogy ott lesz Liam , gyerekkorom óta ide járunk korizni és mindig a 7.öltözőben beszélgettünk ha egymás társaságára vágytunk és egy picit ki akartuk zárni a külvilágot.
A kilincsre tettem a kezem,és lehunytam a szememet.
-Harry,várj idekint,elintézem egyedül.-mondtam halkan,remegő hanggal .
-De...-meglátta az elkeseredett és kérlelő tekintetemet,majd aprót bólintott.
Lassan nyitottam be,Liam háttal állt nekem és egy padot bámult.
Felismertem:ez volt az a pad amelyen ülve összebarátkoztunk. Régen volt,talán 11éves lehettem és ebbe az öltözőbe tévedtem,a mosdót keresve bolyongtam és véletlenül ide nyitottam be ahol megláttam egy pityergő kisfiút. Rögtön megsajnáltam,leültem mellé,megöleltem és nem kérdeztem,miért sírdogál. Később a kisfiú megszólalt,bemutatkozott és elmondta,mi bántotta annyira:az anyukája aznap elköltözött otthonról elhagyva őt és szegény kisfiú egyes egyedül üldögélt arra várva hogy valaki rá találjon. Aznap három órán keresztül beszélgettünk,a szüleim találtak ránk de mi már addigra büszkén bámultuk a barátságunk kezdetét szimbolizáló padba vésett szöveget:A hely ahol örök barátra talált egy elveszett srác. V.T.+L.P.=BFF
Tudom,nem túl művészi,de mit tud mindenről valaki aki alig tíz évig élt még?
-Emlékszel,Violet?-szólalt meg Liam.
-Igen,aznap amikor megismerkedtünk.
-Úgy van. Csak ma nem én fogom elmesélni a kis titkomat,hanem te Violet.-éreztem a hangján a megvetést és a fájdalmat,még mindig nem nézett rám.
-Harryvel járok.
-Váó! Észre sem vettem!-fordult felèm dühösen.-De tudod,te nem Harrycskével jársz,hanem a TESITANÁRODDAL!! Tudod hány évvel idősebb nálad? Felfogtad hogy nem vagy még nagykorú?!
-Az életkor csak egy szám! Nem határozhatja meg a boldogságom!
-De mindkettőtök életét bármelyik pillanatban tönkre teheti ez a szám! Nem fogtad még fel?
-De,képzeld felfogtam! Csak szeretek valakit és ezt nem tilthatja törvény!
-Apropó,szeretet és együtt járás! Niall tudja hogy titokban a tesi tanároddal kúrogatsz szabadidődben?
Ez szíven ütött. Patakzani kezdtek a könnyeim és a padra görnyedtem. Liam leült mellém átkarolt,mert tudta hogy támaszra van szükségem.
-Liam...én...sze-re-tem őhöhöhőt...-zokogtam artikulálatlanul.
-Violet,értem én de én ebben nem tudok részt venni... apa komplexusod  van,Harry jól néz ki de belül üres. Csak gerincre akar vágni párszor,aztán otthagy terhesen és akkor majd nyavajoghatsz...
-Liam...nincs igazad...
-Miért? Kérlek mond egy okot amiért érdemes támogatnom a kapcsolatotokat!!
Nagyot sóhajtottam és kiszakadt belőlem.
-Mark meg akart erőszakolni valami idióta fogadás miatt de szerencsére Harry ott volt és leszedte rólam azt az alávaló seggfejet.
Liam döbbenten nézett majd indulatosan azt hajtogatta,hogy lenyúzza Mark bőrét ha még egyszer hozzám mer érni majd kérte hogy meséljem el neki a történteket az elejétől a végéig. Csendes hallgatónak bizonyult,csak néha szorult ökölbe a keze vagy amikor arról beszéltem hogy Harry egy újjal sem ért hozzám úgy azóta,ernyedtek el az arcizmai és egy mosolyt is kipréselt magából,ami aztán gyorsan lehervadt az arcáról. Ez a pici rezdülés elég volt ahhoz,hogy tudjam,akövetkező pillanatban a szívem össze fog törni. Az érzéseim most sem hagytak cserben mert abban a pillanatban Liam megszólalt:
-Violet...