Na szóval. A napokban kaptam egy levelet. Nem ismerőstől (az de bizarr lenne), csak egyszerű kupont kontaklencsére. Ez felvilágosított, hogy 10 évvel ezelőtthöz képest már nincs olyan elvetemült, aki levéllel próbálna kapcsolatot tartani. Még én se. Bevallom, amikor kicsi voltam, megpróbáltam. Talán 2 -ik osztályos koromban nyár elején írtam kis barátnőmnek levelet. Nagyon cukira sikerült, asszem minden szót más színnel írtam. Visszatekintve, nem volt nagy kunszt, de akkor nagyon büszke voltam rá. Tartalmát nézve kb. annyi volt benne, hogy hali, hogy vagy, találkozunk nyár végén a hittantáborban (hogy én mennyire vallásos vagyok XDXDXD) illetve ez és ez történt velem. Sztem még matricát is raktam rá. Aztán feladtam a postán. És vártam. És vártam. És vártam. És vártam. És vártam. Aztán vajon mit csináltam? Vártam. Eljött a hittantábor ideje. A kislánnyal közös szobába kerültem, egyik nap rászántam magam , megkérdeztem, hogy megkapta-e a levelem. Megkapta. Megkérdeztem, hogy miért nem válaszolt rá. Közölte, hogy amire megkapta, már nem volt messze a tábor. Oké. Lehet, hogy a posta lassú, no de ENNYIRE?? Konkrétan majdnem 3 hónap állt rendelkezésére!!! Nos, kicsit furcsa volt a helyzet. És nem adta vissza a matricát(!!!). Azóta nem érzek különös ingert a levelezésre. Ami meglátszik levélbontó tehetségemen is.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Szerintetek megéri levelet küldeni? Ha igen, miért? Vagy miért nem? Túróscsusza? Mákosrétes!!
