Ha esélyt adnál...

1.

Szerda este van. Borzasztó napom volt. 7 óra, ami alapból elrontja a kedvem, de emellett még feleltettek is. Semmi erőm nincsen a tanuláshoz. Valahogyan nincsen kedvem semmihez. Lassan az élettől is elmegy.
Szóval szenvedek a tanulnivalók fölött és az életemen gondolkozom, amikor zörög a telefonom. Egy Messenger üzenet. Timi írt.

- Sziaaa dragaa. Hallod, pénteken lesz valami buli a városba, eljössz velem?

( nem vagyok az a bulizós fajta, nem szoktam élvezni az ilyeneket, de az egyik legjobb barátomnak nem szívesen mondok nemet )

- Persze, elmegyek veled. - írtam neki vissza hatalmas lelkesedéssel. Szerencsére nem látta az arcom.

- Na szupeer. Akkor találkozhatnánk este 8kor es utana mennenk bulizni.

- Jolvan, akkor este 8kor.

- Oksi, na megyek sziaa. Puszi😘

Megint belementem ebbe a dologba. Minden egyes alkalommal megbánom, és sosincs jó vége. Melegként nem lehet élvezni a bulit, nem lehet pasizni. Számomra élvezhetetlen. De mindegy is. Annyi dolgon mentem már keresztül, nem fogok meghátrálni.

Másnap este 8-kor a megszokott helyen találkoztunk. A magam kis stílusa szerint ötlöztem, hogy legalább a ruhámba jól tudjam magam érezni.
Mivel mind a ketten 17 évesek vagyunk a legjobb barátommal, esélytelen volt, hogy a buliba piához jussunk, szóval előtte alapoztunk egy kicsit. Bementünk a megszokott kocsmába, ahol egy kis ismertség miatt, hamar kiadták nekünk a piát. Timi nagyon belejött az ivászatba, én meg csak ültem a kevertem mellett és néztem a körülöttem lévő embereket.
A szemem egy srácon akadt meg, aki a velünk szemben álló asztalnál ült. Fekete ruhában volt, fekete hosszú nadrág, fekete rövidujjú póló. Sötét haja fel volt zselézve. Azonnal megtetszett, végig őt néztem, de sajnos nem volt bent sokáig. 5 perc után felállt és elment.
Timi szokása szerint eléggé leitta magát, jó kis hangulata volt, mire a buliba értünk. Tehát ma este is én vigyázok rá.

A buli egy diszkóhelységben volt. Nem szeretem azt a helyet, eléggé hanyagul néz ki, bár annak ellenére mindig itt csinálják a legjobb bulikat.
Timi azonnal beveti magát a tömegbe és táncolni kezd. Én inkább az egyik fal mellé állok és nézem őt, figyelem, nehogy valami bajba keveredjen. Persze, néha odajött hozzám, és megpróbált berángatni a tömegbe, de ez most sem sikerült neki.
23 óra felé már majd meg pusztultam abban a melegben, ami bent volt, meg amúgyis hatalmas tömeg lett, csak kis helyen tudott nyomorogni az ember. Nem bírom ezt a tömeget. Szóltam Timinek és kimentem levegőzni.

A diszkó előtt nem volt élet, csak a nagy dörömbölést lehetett hallani, ami kiszűrődőtt.
Elővettem a táskámat. Cigit kezdtem keresni, de szokásomhoz hűen akkor nincsen nálam egy szál sem, amikor éppen szükségem lenne rá. Körülöttem csak egy ember állt. Közelebb mentem hozzá, hátha nála van cigi. Udvariasan megböktem a vállát. A srác megfordult.
Ledermedtem. Meg sem tudtam szólalni. Olyan érzésem volt, mintha megállt volna az idő. Az a fiú állt velem szemben, akit a kocsmában láttam. Közelebbről csak jobban nézett ki. Gyönyörű barna szemei vannak. Ebből a kis kómából gyorsan magamhoz tértem és rögtön kezdtem a mondandómat.

- Helló, bocsi, hogy így imeretlenül, de nincsen nálam cigi, már megint otthon hagytam. Neked nincsen esetleg egy felesleges szálad. Majd valahogyan visszaadom.

- Persze, van akár több is. Mindig van nálam.

( nekem ez egy égi jel. Nagyon sok ember hozzám se szól, vagy azt mondják, hogy túl fiatal vagyok és menjek innen. És most pont ez a fiú ad nekem. Elállt a lélegzetem )

- Nekem elég lesz egy is, csak legyen.

- Jólvan, akkor rágyujtok veled. Úgy sincs velem senki, akivel megtehetném ezt.

Ezután ott álltunk az utcán. Kezünkben a cigi és elkezdtünk beszélgetni.

- Gyakran szoktál ide járni. Én itt vagyok szinte minden második pénteken, de még szerintem sose láttalak. - kérdezte a srác, akinek a nevét akkor még nem tudtam.

- Nem olyan gyakran. Az egyik barátommal szoktam ide járni. Ő talán többet jár ide, mint én. Timinek hívják...

- Ja igen, őt ismerem. Talán egyszer beszéltem vele, de ennél több nem volt. Jófej csaj. - vágott közbe.

- Igen. Nagyon régóta a legjobb barátom. Szinte együtt nőttünk fel, mindent együtt csinálunk. Nélküle teljesen elveszett lennék.

- Jó az, ha van ilyen ember az életedben.

- Igen. Na és hogy...

Ezt a mondatot nem tudtam végig mondani, mert abban a pillanatban Timi jött ki a diszkóból egy vagy kettő fiúval. El akartak menni, de hát nem akartam én azt, hogy a legjobb barátom idegenekkel mászkáljon a városba. A srácra néztem.

- Oké, menj csak. Majd beszélünk és még tartozol egy cigivel.

- Meglesz, mindenképpen visszaadom. Na muszáj mennem, szia.

- Szia.

Futás közben még sokszor hátra néztem. Sajnos nem tudtam meg a nevét, lehet sose fogunk már többet beszélni, ezért muszáj volt még egyszer utoljára látom.

Timit hamar utol értem, de a fiúk már nem voltak vele. Egyedül sétált az utcán. El tudom képzelni, hogy engem keresett, mivel amikor meglátott, rögtön a nyakamba ugrott és megölelt.

- Téged kereslek már kerek egész öt perce. Merre voltál? - kérdezte Timi és közben leültünk egy padra, mert eléggé szédült szegénykém, majdnem orra esett.

- Amint megláttam, hogy kijöttél kettő fiúval a diszkóból, szinte rögtön rohantam utánad, csak előbb még elköszöntem attól a sráctól, akivel beszélgettem.

Timi eddig a földet nézte, de ezután a mondtad után rám szegezte tekintetét és szinte már tudtam, hogy mit fog kérdezni. Ő a legjobb barátom, minden titkomat meg szoktam vele osztani, így ez sem volt kivétel. Tudja, hogy meleg vagyok, ezért rögtön jött a kérdés.

- Milyen pasi? Csak nem egy újabb kiszemelt.

- Hát annyi biztos, hogy nagyon tetszik, nála helyesebb pasit még nem láttam soha. Azaz arc és az a haj és azok a szemek és olyan kedves. - de a nagy lelkesedés hirtelen elmúlt - Kár, hogy nem tudtam meg a nevét.

- Ne aggódj, egy kis nyomozással biztos megtaláljuk. Csak legyél óvatos, nehogy úgy járj, mint legutóbb.

Egy éve történt talán, egy ugyanilyen buliban megismerkedtem egy sráccal. Nagyon jól ment minden köztünk. Sokat beszélgettünk, többször találkoztunk. Megvolt vele a első csókom, az első alkalmam, és ezek után, amikor azt hittem minden happy, rájött, hogy hetero és csúnya módon elhagyott. Sose nézett vissza rám, le se szart. Én meg összeomlottam.

- Nem, nyugi. Ő nem lesz ilyen. Az a múlt és én a jelennek élek. Nem fogok mégegyszer akkorát csalódni, mint legutóbb. - mondtam a barátomnak magabiztosan.

- De biztos vagy benne, hogy ő meleg?

- Nem tudom még biztosan, de úgy érzem, hogy igen. - mondtam.

- Na akkor örülök. - mondta Timi és rámmosolygott. - akkor már csak azt kell megtudnunk, hogy hogy hívják a srácot.

Ebben a pillanatban rezgett a telefonom. Szinte biztos voltam benne, hogy anya hiányol engem, de most az egyszer kivételesen nem. Egy facebook értesítésem jött. Valaki az ismerősöm akar lenni. És igen. Ő volt az. Erik, a neve Erik. Azonnal visszaigazoltam és hatalmas boldogság fogott el abban a pillanatban.
Ezután Timivel egymást átkarolva mentünk haza az éjszakában, és közben csak rá tudtam gondolni, Erikre.