Ha esélyt adnál...

2.

Másnap reggel egész végig azon agyaltam, hogy én írjak neki, vagy ő fog majd nekem. Végülis azt mondta, majd ír, úgyhogy nyugodt lélekkel aludtam még egy órát és mikor felébredtem, már jött is az üzenet.

- Szia:) na utolérted a barátodat?

- Persze. Nem kellett olyan sokat futnom utána. Állítólag ő is engem keresett, bár azt kétlem.

- Nem baj. A lényeg, hogy megtaláltad.
Amugy hallod, arra gondoltam, hogy esetleg találkozhatnánk így normálisan is akár. Mármint ugy, hogy nem kell a masik baratja után rohanni.

- Oksi, tetszik az otlet, benne vagyok. Most hetvege tuti nem jo, de esetleg kedd delutan?

- Jolvan, az nekem is megfelel. Orak utan be tudok menni a központba, ha az neked jo.

- Persze, akkor ott talizunk.

- Igenigen:)

Hihetetlen. Helyes pasi, és ő írt rám, sose gondoltam volna, hogy lesz ekkora szerencsém még az életben, főleg azután, hogy legutóbb olyan csúnyán otthagytak. De az már a múlt, most más van és ennek örülök. Alig vártam a Hétfőt, hogy elmesélhessem a barátaimnak az egészet. Bár a pletykák megelőztek.
Egész hétvégén beszélgettünk Erikkel. Nagyon jó fej srác, egyre jobban kezdem azt érzni, hogy ebből még bármi lehet. Mondjuk azóta sem tudom biztosra, hogy meleg, de van egy olyan érzésem és általában ezek igazak. Mondjuk volt már olyan eset, hogy a megérzéseim cserben hagytak.
Egyszer megtetszett egy srác és nagyon jól elbeszélgettem vele, napokon át, viszont amikor rátaláltam az instájára, kiderült, hogy barátnője van. Azóta nem beszélek vele. De úgy érzem, ez most más helyzet.

Hétfő reggel. Egy újabb csodálatos hét veszi kezdetét. A buszt szokás szerint majdnem lekéstem, de legalább most nem kellett rajta annyira nyomorognom, mint a többi napon.
Amint beértem az iskolába, Tamara, Zoé és Szúra rögtön odarohantak hozzám és az új sráccal kapcsolatban kezdtek érdeklődni.

- Marcika. - kiabálta Tamara, amint meglátott engem a folyosó túlsó oldalán. - Timitől hallottam, hogy van egy fiú akivel beszélgetsz, hogy hívják? Együtt vagytok már? Ő lesz a pasid?

- Azért ennyire ne rohanjunk előre. - nevettem el magam - egyenlőre még csak ismerkeünk, de annyi biztos, hogy nagyon jó fej és szerintem van rá esély, hogy együtt legyünk.

- Jajj annyira örülök. Végre találtál egy normális pasit, és fogtok találkozni vagy ilyesmi?

- Igen, holnap fogunk találkozni iskola után. Kb ugyanakkor végzünk, szóval órák után a központban talizunk.

- De jó már. Drukkolok.
Várj, hogy is hívják?

- Erik. - mondtam, aztán besétáltunk az osztálytemerbe, mert kezdődött a tanítás, bár emellett még sokat beszélgettünk ma erről a srácról.

Másnap végig azt vártam, hogy délután legyen és végre találkozzunk. 6 óra után egy ilyen találkozó a legjobb dolog. Teljesen el voltam fáradva, de erre még volt erőm.
Először elmentünk valahova kajálni, mert mindketten eléggé éhesek voltunk. A mekit választottuk, az volt a legjobb ötletünk hirtelen. Nem volt túl sok időnk, mert neki és nekem is haza kellett mennünk, bár neki könnyebb, ő a városba lakik, én nem.
Szóval kajálás után megmutatta a kedvenc kis nyugis helyét a városban, ahova a haverjaival szokott járni. Ott időztünk egészen addig, amíg el nem mentem.
Nagyon sokat beszélgettünk, úgy érzem, kezdem egyre jobban megismerni és emellett kezdek egyre jobban belészeretni, ezért mostmár muszáj megtudnom, hogy ő melyik nemhez vonzódik. Fel akartam tenni neki egy kérdést, de ezt ő hamarabb megtette, mint én.

- Neked volt már kapcsolatod? - kérdezte Erik, miközben cigit keresett a táskájában.

- Igen. Egy éve volt egy szép kapcsolatom, fél évig voltunk együtt, de csodálatos volt az egész. Sajnos csúnya vége lett. - mondtam és lehajtottam a fejem.

- Sajnálom. Velem is volt már ilyen, de túl lehet élni.

- Persze, tudom, csak eléggé megalázó volt a dolog, vagyis nekem nagyon rosszul esett, neki annál kevésbé, mivel ó szó nélkül otthagyott.

- Nem a te hibád volt, engedd el. Ne foglalkozz mostmár azzal, az a múlt. Jön majd egy jobb, akivel boldog lehetsz.
Viszont szeretnék tőled tanácsot kérni. Van valaki aki tetszik, de nem tudom, hogy hogyan mondjam meg neki, te mit tennél a helyemben?

( Erre azonnal felkaptam a fejem. Szinte biztos vagyok benne, hogy rám gondol. És igazából én is ebben a helyzetben vagyok, szóval gyorsan elgondolkoztam azon, hogy mit mondjak)

- Szerintem ne tartsd magadban, ha tetszik, akkor mondd meg neki. Jobb az ha tudod, mint a bizonytalanság, amikor nem tudod biztosra, hogy ő mit érez. Mondd meg neki. - mondtam és reméltem, hogy meg is fogadja a tanácsom.

- Oké, megmondom neki, köszi. Viszont most mennem kell. Majd beszélünk és örülök, hogy tudtunk találkozni. Szia.

- Én is nagyon örültem, de biztos fogunk még, na szia. - mondtam, elköszöntünk és ellentétes irányba elindultunk haza.

A buszon ülve zenét hallgattam és azon gondolkoztam, hogy vajon biztos rám gondolt akkor, amikor megkérdezte, hogy mit tegyen. Ezt a kis elbizonytalanodást az zavarta meg, hogy a lejátszási listán a következő zene, a kedvenc számom volt. Ez az összes kétséget elfeledtette velem és innentől boldogan utaztam hazafele.

Este egész végig arra vártam, hogy írjon. Tv-t néztem, csak azért ne gondoljak egyfolytában rá, de így is percenként nézegettem a telefonom.
Este 22 fele írt. Természetesen még fent voltam, és rögtön válaszoltam is neki.

- Köszönöm a tanácsot, amit adtál. Megfogadtam és jól sült el a dolog. Van barátnőm - írta Erik.

( Teljesen lesokkoltam. Nem tudtam, hogy mit írjak vissza. Könnyek szöktek a szemembe. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy elkezdtem sírni. )

- Na az szuper, nagyon örülök. - hirtelen csak ennyit tudtam mondani. Aztán letettem a telefont és álomba sírtam magam.