Ha esélyt adnál...

3.

Másnap borzasztó kedvem volt. Alapból nagyon nehezen aludtam el, alig bírtam abba hagyni a sírást. Egyik könnycsepp a másik után jött és a percek is ilyen gyorsan teltek. Borzasztó érzés, amikor már azt hittem, hogy még akár velem is történhetnek csodák és ugyan oda esek vissza, ahonnan indultam.
Egész nap nem volt kedvem semmihez, nem akartam enni, nem akartam inni. Semmihez nem volt hangulatom. Az iskolában is egyedül ültem, nem szóltam senkihez. Eléggé lekötött az, hogy magamba folytsam a könnyeket.
Iskola után Tamarával mentem be a városba, mint minden szerdán. Egy ideig csak csöndben ballagtunk egymás mellett, de ő ezt a csendet hamar megtörte.

- Marcika. Mi a baj? - kérdezte tőlem, és közben megsimogatta a vállam - Egész nap olyan szomorú voltál, senkivel nem beszéltél és látom rajtad, hogy mindjárt sírsz. Mi a baj?

- Tudod van a fiú, akiről beszéltem, Erik. Na ugye tegnap találkoztunk. Minden nagyon jól ment, beszélgettünk, sétáltunk. Mindig volt téma, csodás délután volt.

- De ha ennyire jól sikerült a találkozó, akkor miért vagy szomorú? - kérdezte Tamara és közben leültünk egy padra, hogy békésen meg tudjuk beszélni a dolgot.

- Tanácsot kért tőlem. Azt mondta, hogy tetszik neki valaki, de nem tudja, hogy a másik fél mit szólna a dologhoz. Megkérdezte, hogy én mit tennék. Persze rögtön azt hittem, hogy rólam van szó, úgyhogy azonnal mondtam neki, hogy cselekedjen és mondja meg neki. - ezután már nem bírtam magamban tartani a könnyeket. Lenéztem a földre és úgy meséltem tovább - Este írt, hogy köszöni a tanácsom, megfogadta és mostmár van barátnője. Szóval nem meleg és foglalt. Lehetne ez ennél jobb?

- Jajj szivem. Annyira sajnálom.
Figyu, lehet ez most nem jött össze, de valahol vár rád valaki, akivel boldog leszel, biztos vagyok benne.

- Köszönöm, ez nagyon jól esik.

Ezután még egy kicsit sétáltunk, majd külön váltunk, mert én haza mentem, ő meg a mamájához. Megöleltük egymást és elköszöntünk. Ettől sokkal jobb kedvem lett. Eldöntöttem, hogy nem írok Eriknek. Ha akar, majd ő keres.

Este német tanulással voltam elfoglalva. A tanár egy köcsög, ezért feladott 4 oldal házit, szóval azzal szenvedtem, amikor arra lettem figyelmes, hogy jött egy Messenger üzenet. Nagyon meglepődtem, mivel Erik írt nekem.

- Szia. Mizu?

Őszintén semmi kedvem nem volt válaszolni. Ezek után nem akartam vele beszélni, de persze nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy írt nekem. Kis várakozás és gondolkozás után visszaírtam neki.

- Szia. Semmi különös. Eléggé fáradt vagyok, rossz napom volt.

- Miért? Mi volt?

- Semmi különös - azon gondolkoztam hirtelen, hogy leírjam e neki az igazat, de inkább amellett döntöttem, hogy hazudok neki valamit. - sok dolgozat volt ma, felelések meg ilyenek. Veled mizu?

- Ohh semmi. Ráérsz péntek este? Arra gondoltam, hogy elmehetnénk bulizni.

Eléggé meglepődtem, hogy elhívott engem. Nem is tudtam hirtelen, hogy mit válaszoljak. Hosszas gondolkozás után arra jutottam, hogy erőt veszek magamon és elmegyek vele. Új esélyekkel indulok neki a bulinak és hátha így ezzel a helyzettel is meg tudok békélni.

- Igen, persze. Jó lenne!

- Szuper, akkor találkozzunk 21-kor és majd együtt megyünk oda.

- Jólvan. Benne vagyok!

Elbizonytalanodtam többször is, miközben beszélgettünk. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet, de egy próbát megér.

Pénteken a megbeszélt időpontban találkoztunk. Kicsit késtem a busz miatt, de ő már ott várt rám. Nagyon édes dolog tőle, de gyorsan eltereltem a gondolataim és próbáltam rá úgy gondolni, mint egy sima barátra, hogy jól teljen az este és ne okozzak magamnak fájdalmat.
Amikor odaértem köszöntünk egymásnak, majd megölelt. Hirtelen ezt nem tudtam hova tenni, de jól esett, szóval visszaöleltem.

- Hogy hogy megöleltél? - kérdeztem, mert nem hagyott nyugodni a dolog.

- Szakítottam a barátnőmmel. Nem működött a dolog, szerinte. Szóval ez az ölelés most kellett.

- Sajnálom, de hidd el, találsz jobbat. - mondtam, de közben azért örültem annak, hogy most éppen nincsen senkije.

- Csak mindig ugyan az történik. Próbálkozom a lányoknál, de egyszerűen nem akar nekem összejönni egy tartós kapcsolat. - mondta elkeseredett hangon.

- Nyugi. Nem kell ennyire keresni a szerelmet. Ha eljön az ideje, akkor majd rád talál és boldog leszel.

- Jól esik, hogy ezt mondod. - mondta, majd rámnézett és mosolygott. Számomra ez egy felbecsülhetetlen élmény volt.

A buli előtt elmentünk abba a kocsmába, ahova Timivel szoktam járni. Én nem ittam annyira sokat, nem is kívántam, meg nem volt nagy kedvem az ivászathoz. Ennek mellenére Erik eléggé leitta magát. Nem volt olyan, hogy ne lett volna előtte valamilyen ital. Nem voltunk ott sok időt, de ő kellemesen jó hangulatba került.
A bulihely nem volt messze, de azért beletelt egy kis időbe, amíg odaértünk. Már kintről lehetett hallani a hangos zenét és dübörgést. Bementünk, majd elkezdtünk beszélgetni, már amennyit hallottunk egymásból, és táncolni.
Kis idő múlva észrevette, hogy tőlünk nem messze ott táncol néhány ismerőse. Odamentünk hozzájuk. Ők is olyan állapotban voltak, mint Erik. Egyikük sem volt nagyon tisztában azzal, hogy hol van. Elkezdtünk táncolni. Ő eleinte egyedül táncolt, majd összeállt az egyik barátjával. Eddig figyeltem, nehogy valami hülyeséget csináljon, de most kicsit le vettem róla a szemem. Kimentem mosdóba, de mire visszajöttem, olyan dolgot láttam, amire soha nem gondoltam volna. Erik megcsókolta a barátját, egy fiút.
Telejesen ledermedtem. Csak álltam és néztem. Majd kis idő elteltével elfutottam...