A szomszéd srác

Part 10

Elindultunk. Szokás szerint én ültem hátul a motoron. Már egy ideje mentünk amikor elkezdtem a " veszekedésünkön" gondolkozni. Valójában tényleg szarul esett ahogy velem beszélt, de valahol mélyen pedig nagyon is tetszik ez az új stílusa. Valahogy olyan rossz fiúnak tűnt és ez tetszett.

~Nem sokkal később egy tisztáshoz értünk.~

Adam leszállt én pedig csak néztem őt.

- Na mi van odatapadtál? Innen már gyalog megyünk.

- Hova?? Nincs itt semmi..

- Dehogy nincs na majd meglátod.

Óvatosan lecsusszantam a motorról. ( Máshogy nem nagyon tudtam leszállni.) Elindultunk be az erdőbe. Átvágtunk minden csalánon, tövisen és egyéb már szúrós dolgokon. Egy idő után elegem lett és megálltam. Adam értem jött és felkapott az ölébe. Én meg mint az öt éves kisgyerek beletúrtam a fejem a mellkasába. Imádom az illatát. Mentünk egy darabig amikor Adam megszólalt.

- Tudod ahová most megyünk az egy nagyon fontos hely a számomra..még senkit sem vittem oda. Úgyhogy érezd magad megtisztelve.

- Nem is tudod mennyire megtiszteltél! De mikor érünk már el arra a fontos helyre??

- Már itt is vagyunk!!

Adam letett és őszintén megmondom hogy egy nagy dombon és rajta egy nagy fán kívül nem láttam sok mindent. De Adam megfogta a kezemet és elindultunk a domb irányába.  Egyre közelebb voltunk de még mindig nem láttam semmit. Adam már nagyon szorította a kezemet nem értem mi baja van. De én egy rohadt nagy fán kívül nem láttam semmit. Kérdőn néztem Adamre , aki óvatosan megfogta az államat és felemelte a fejem. Ekkor megláttam egy fából épített kis kuckót a fa tetején.

- Ezt a bátyámmal és apámmal építettük. Még anyám halála előtt. Akkor voltam talán a legboldogabb. Valahogy minden olyan szép volt.... egészen addig míg anya öngyilkos nem lett. Ezután szétesett a család...apa belehalt a bánatba..a bátyám és én a mamámnál éltünk egy darabig. De a halála után intézetbe kerültünk és szétszakítottak minket. Azóta nem láttam őt. Próbáltam keresni de nem jutottam vele semmire.

Ekkor megláttam Adam arcán egy legördülő könnycseppet. Nehéz volt ezek után bármit is mondanom..hiszen elképzelni sem tudtam hogy min mehetett keresztül. Közelebb hajoltam hozzá és letöröltem a könnycseppet, majd megcsókoltam.

- Ilyenkor mindenkinek a fejében az a kérdés fogalmazódik meg hogy miért lett anyám öngyilkos..Az az igazság hogy ezt én sem tudom..Lehet hogy túl sok stressz érte a munkahelyén vagy miattunk..nemtudom miért tette de soha nem bocsátom meg neki hogy apám miatta halt meg. És már Danielt sem láthatom többé..

- Soha ne mond hogy soha..- ennyit tudtam neki mondani.

Ezután még rengeteget beszélgettünk az ő és az én családomról is. Majd elindultunk haza. Megálltunk az ajtó előtt és egy hosszú szenvedélyes csókkal köszöntünk el egymástól. Megbeszéltünk egy következő találkát és bementem.

Mikor beértem a nappaliba csend volt a lakásban. Gyorsan ettem valamit, majd bementem a szobába ahol megtaláltam Hannát.

- Na szia! Kibékültetek?

- Az nem kifejezés..

- Látom nagyon boldog a kisasszony nem nagyon tudod abbahagyni a nevetést...

- Hát öö.. igeen..De figyu van egy jó és egy kevésbé jó hírem. Melyikkel kezdjem??

- Jajj inkább kezd a jóval...

- Okee...

Sziasztok!!

Rég nem volt már rész, sajnos elég sokat kell mostanában tanulnom. Majd megpróbálok minél többször irni!! Remélem tetszik az új rész!! Nyugottan írjatok. Puszii