A szomszéd srác

Part 16

Miután Patrik elviharzott teljesen összetörtem. Nem tudtam mit csinálhatnék.. Mint mindig ma is egyedül voltam otthon. Ennyit arról hogy több időt töltünk együtt anyával. Először azt gondoltam hogy felhívom Hannát és mindent elmondok neki, de már bűntudatom volt hogy állandóan őt csesztetem minden gondommal. Megpróbáltam össze szedni magam, és úgy döntöttem hogy elmegyek Patrikhoz.

Húsz perc gyaloglás után megérkeztem, majd elindultam a lépcsőház felé. Már az ajtó előtt voltam , nagy levegőt vettem és bekopogtam.  Pár perccel később Patrik nyitott ajtót.  Arca kicsit elvörösödött ,biztos azért mert még sosem voltam a lakásában.

- Szia,Mona..hát te meg mit keresel itt?

- Hát tudod..nagyon sokat gondolkodtam és túl fontos vagy nekem , hogy csak így elengedjelek. Megbeszélhetnénk a dolgokat..

- Persze..persze nekem is nagyon fontos vagy , csak az a baj hogy itt van anyukám és még  nem állok rá készen ,hogy bemutassalak neki.

-Jajj ne félj Patrik szerintem meglennék anyukáddal...  Eközben Patrik csak lökte nekem a jobbnál jobb kifogásokat , hogy miért nem mehetek be, de megakadt a szemem egy melltartóm ami a sarokban hevert.

Nem is tudom mi játszódott le a fejemben.. talán az , hogy most berontok és kirángatom azt a picsát akivel Patrik hentergett vagy csak gyáván elfutok és hagyom az egészet. Viszont én az elsőt választottam..

Berontottam a szobába és megláttam egy kétségbe esett kiscsajt, aki talán ebben a pillanatban azt is elfelejtette hogy fiú vagy lány. Rájöttem , hogy nem haragudhatok rá, hiszen ő is egy áldozat ebben az egészben..na meg szerintem még fiatalabb volt nálam.. inkább összeszedtem a ruháit és rá parancsoltam, hogy öltözzön fel. Patrik fal fehér volt amikor rá néztem. Oda mentem hozzá és lekevertem neki egyet. De láttam rajta , hogy nem nagyon érintette meg a dolog, ígyhát inkább tökön rúgtam mire szerencsétlen össze rogyott.

Én meg gyorsan elmentem onnan. Elkezdtem haza felé rohanni. Sajnos nem jutottam sokáig, mert annyira rosszul lettem , hogy még menni is alig tudtam. Beszálltam egy taxiba majd a táskámban lévő gyógyszerek után kutattam. Szerencsémre még egy darab fájdalom csillapítót találtam. Mikor végre hazaértem gyorsan felsiettem a lakásba, ledobtam a cuccaim és egy puszit adtam Tracy-nek.

A ház tetejére egy lépcsőn kell felmenni. Gondoltam felmegyek körülnézek egy kicsit. Leültem és néztem a csillagokat. Közben arra gondoltam" Ohh..a picsába is de jó lenne ha most nem egyedül lennék.." Néhány hulló csillagot is láttam bár igazából sosem hittem ebben a " Ha kívánsz valóra válik a kívánságod" dologban. Bár nem is tudom mit kívánnék..hiszen hogy bízhatnék ezek után Patrikban? Nem vagyok nagyon letörve..inkább ideges vagyok..

~ Másnap ~

Rengeteget gondolkodtam tegnap este. De meg érte, döntöttem . Patrikkal minden kapcsolatot megszakítok és elmegyek innen. Nagy vágyam volt hogy utazgathassak. Úgy érzem eljött az időm. Már csak anyának kéne beadagolnom a dolgokat.

Hat óra körül haza jött anya. Most kell beszélnem vele.

- Anya, beszélhetnénk?

- Persze, csak még be kell fejeznem ezt a prezentációt.

- Nem, most kell beszélnünk.

- Jó akkor mondjad.

- Szóval , szeretnék elmenni..

- Menjél csak, de tízre érj haza!

- Anya, nem most..jövő héten utazom.

- Mégis hova utaznál..egyedül ráadásul!

- Elmegyek Kanadába Katy-ékhez . Muszáj elmennem anya. Nem bírom tovább úgy érzem megfulladok. Szeretnék még élni mielőtt meghalok.

- Miket beszélsz? Nem fogsz meghalni...

- Anya, mindketten tudjuk , hogy ez nem így van. 

Pár perc néma csönd után azt mondta:

- Menjél. De mindig tudni akarom , hogy épp merre jársz és ha bármi baj van megyek.

- Rendben. Köszönöm.

Ezután még csomó dologról beszélgettünk. Elmeséltem neki mi volt Patrikkal és végül ő is egyet értett velem mindenben. Rég beszélgettünk ilyen jót már nem is emlékszem mikor..

Egy hét múlva indulnom kell , de úgy gondoltam előtte mindenképpen elköszönök Hannától. Felhívtam és megbeszéltünk egy találkozót holnapra.

~ Másnap ~

Hannával a parkban találkoztunk. Mikor csak pár méterre voltunk egymástól elkezdtünk futni egymás karjaiba.

- Milyen rég nem láttalak..

- Csak egy hete az még nem olyan sok.

- Egy évnek tűnt. De mi van veled? Nagyon eltűnél..

- Tudom..sokat kellett gondolkodnom.

- Nah mesélj drága..

- Rengeteg dolog történt velem mostanában..ezért úgy döntöttem el megyek egy kis időre.

- Hova mész?

-Kanadába.

Hanna feje kicsit elvörösödött. Biztos meglepte a dolog.

- Biztos vagy benne?

- Igen, teljesen!

- Akkor csajszi érezd jól magad és minden nap hívj fel!

- Okésokés.

~ Hanna szemszöge ~

- Kanadába.

Nah..baszki..nemhiszem el ! Ne ne mond el neki... Hallgattam az ösztöneimre és inkább csak annyit mondtam:

- Akkor csajszi érezd jól magad és minden nap hívj fel!

Még egy jó ideig sétálgattunk a parkban , majd haza kísértem Monát. Annyira fájt már a lábam , hogy nembírtam tovább sétálni. Felhívtam Jasont , hogy jöjjön el értem. Pár perc múlva már meg is érkezett.

- Szia édes!

- Szia , Jason! Nem fogod elhinni mi történt!

- Nah mondjad.

- Mona el fog utazni kanadába..és ugyan abban a szállodában lesznek..

- Basszus és el mondtad neki?

- Dehogy mondtam el...

- Azért kíváncsi leszek Adam reakciójára..

- Én is...

- Most viszont van egy meglepim!!

- Micsoda??

- Titook!!

- Olyan titokzatos vagy Jason..

Megérkeztünk Jason-ékhez. Nem volt a lakásban senki rajtunk kívül. Még az ajtón sem értem be amikor Jason óvatosan a falnak nyomott és szenvedélyes csókban részesített. Lábaimat a dereka köré fontam és így mentünk fel a lépcsőn a szobájába. Le dobott az ágyra ,majd becsukta az ajtót. Felém hajolt majd az állkapcsomat kezdte el puszilgatni . A nyakamhoz ért és apró csókokkal hintette be. Közben egyre lejjebb húzta a pólómat.

~ To be continued ~