A szomszéd srác

Part 15

Egész héten nem mozdultam ki otthonról. Az egyetlen társaságom Tracy volt. Próbáltam megemészteni a történteket és kicsit pozitívan gondolkodni. Hannával csak telefonon beszéltem. Adammel pedig teljesen megszakadt a kapcsolatom.

Vasárnap este felhívott Hanna és megbeszéltünk hétfőn egy találkozót.

Hétfő délután elindultam a legközelebbi parkba ahol Hannával találkoztam. Moziba mentünk a legújabb akciófilmre.  Sajnos fél óra múlva meguntuk..és inkább elmentünk a legközelebbi klubba.

Mikor megérkeztünk Hannával azonnal berohantunk a táncoló tömeg közé. Legalább két óráig táncoltunk , amikor úgy éreztem hív a kötelesség. Szóval gyorsan elmentem a mosdóba.

Éppen jöttem kifelé, amikor beleütköztem egy hegyomlásba.

- Kislány mért nem figyelsz?

- Öhm..bocsi nem láttalak.

- Semmi baj, örülök hogy belém estél!

- Nah azért erről még nincs szó..

- Még..

Gyorsan inkább kikerültem és vissza mentem Hannához. Vagyis inkább vissza mentem volna ha megtaláltam volna..mindenhol kerestem,de sehol sem találtam így hát elmentem és kértem egy italt..gondoltam úgy is előkerül.

Tizenöt perc után még mindig semmi...hol a francba van Hanna? Épp a telefonom után kezdtem el kutatni, amikor egy ismerős hangot hallottam meg hátulról. :

- Na mizujs kislány? Egyedül?

- Nem..a barátnőmmel!!

- És hol van a barátnőd?

- Éppen kiment az előbb a mosdóba.

- Szegény..biztos nagy dolga lehet ha már negyed órája elment..

- Te figyelsz engem?

- Ki én? Dehogyis! Csak nem nézem jó szemmel hogy egy ilyen csinos lány egyedül van...

- Hát..kösz. Viszont nekem most mennem kell.

- Várj , had kísérjelek haza.

 Így ismerkedtem meg Patrikkal, akivel már két hónapja együtt vagyunk. Vele végre boldog vagyok és már egyre ritkábban gondolok a betegségemre. Rengeteg vidám és kalandos emlékünk van együtt. Igaz, néha még szoktam Adamre gondolni, de ilyenkor jön Patrik és szinte minden kitörlődik a fejemből. Nagyon jó érzés végre boldognak lenni az elmúlt időszak után. Végre megtaláltam azt az embert , akivel még talán az életemet is képes lennék le élni.

Imádom a mosolyát és azt a rosszfiús tekintetét, amivel akár másodpercek alatt képes az őrületbe kergetni. Jelenleg úgy érzem nem tudnék nélküle élni és nem is akarok!!

-Szia, kicsim. Ma egy vacsi? Hatra érted megyek!

- Benne vagyok. Várlak. Sziaa!!

Ekkor kettő óra volt így gondoltam alszom egy kicsit. Hamar elnyomott az álom és újra egy álomba csöppentem.

Egy fehér teremben voltam , és középen egy asztal volt a közepén pedig egy gyertya. Az asztal előtt Patrik ült, vagyis szerintem ő volt az. Közelebb mentem hogy hátulról megöleljem, de abban a pillanatban Patrik hangos zokogásba tört ki, és ahogy megfordult nemhittem a szememnek. Adam zokogott előttem. Abban a pillanatban felkeltem.

A szívem hevesen vert és kétségbe estem. Közben ránéztem az órára és láttam hogy már fél hat van. Úristen!! Nemfogok elkészülni . Gyorsan elmentem a fürdőbe ahol a fejemmel kezdtem valamit, majd felöltöztem.

Fél órával később Patrik csengetett majd lesiettem hozzá. Csókkal üdvözöltük egymást, majd beszálltunk a kocsiba. Egész úton nem szóltam hozzá. Csak az álmomon járt az eszem. Nemhiszem el, már megint Adam..végre elfelejtem és erre.. Nem , nekem itt van Patrik és nem akarok neki fájdalmat okozni. Szeretem őt és ő is szeret engem.

Megérkeztünk az étterembe. Nagyon elegáns hely volt. Leültünk az asztalunkhoz, és rendeltünk. Majd felnéztem Patrikra és a válla felett megláttam őt. Egymás szemébe néztünk s láttam legördülni arcán egy könnycseppet. Felálltam és kiszaladtam a mosdóba.

Patrik aggódó hangját hallottam meg kintről. Rendbe szedtem magam majd kimentem hozzá.

- Minden rendben?

- Persze..csak rosszul lettem de már jól vagyok ne aggódj.

- Akkor jó! Menjünk inkább haza?

- Jobb lenne..

A lehető leggyorsabb tempóban igyekeztem kimenni az épületből, hogy Adam ne vegyen észre. Nem nagyon sikerült..Újra egymás szemébe néztünk még utoljára, és végleg elmentem az étteremből.

Patrik haza vitt majd felkísért. Mikor beértünk a szobámba hozzá nyomott a falhoz, majd nekirontott az ajkaimnak. Majd a fenekembe markolt és elkezdte lehúzni rólam a ruhát. Nem , ezt most nem akarom elég.. eltoltam magamtól.

- De most mi a bajod??

- Most nem akarom, nincs hozzá kedvem..

- Jó , akkor ne..na én mentem majd hívj ha már nem duzzogsz.

- Arra várhatsz ...

Becsapta az ajtót és elment...lehet hogy elveszítettem? Nem az nem lehet..

Sziasztook!!

Meghoztam a következő részt. Remélem tetszik!! Végre túl vagyok egy elég nehéz időszakon. Így mostmár remélhetőleg több részt tudok írni!! Puszii