Run - Suga ff

Éjszaka

Ahogy leszállt az éj, előtörtek az érzések, amiket oly nagy gonddal próbáltam feledni. Már kevés volt a zene és az írás. Majd' beleőrültem. Hogy egy rövid időre feledtessem bajom, kihúztam asztalom fiókját, s a hátuljában kezdtem kotorászni, ahol meg is találtam egy kis dobozkát. Felnyitottam, majd kivettem belőle egy kis tasakot fehér porral. Még régen vettem. Mindig is ki akartam próbálni a kábítószert, így beszereztem egy kis adagot. Örültem, hogy még maradt valamennyi. Gyorsan felszívtam egy keveset, egyszer élünk. Gondoltam elmegyek egy sétára és lógatom a lábam a kedvenc hidamról. Megnyugtat az a hely. Gyönyörű a kilátás, van élet, de mégsem túlzsúfolt. Megmagyarázhatatlan érzés fog el olyankor.

Most is elindultam oda. Minden forgott velem, de nagyon jó volt. Olyan vicces. Semmire nem gondoltam. Teljesen üres volt a fejem. Nevetgélve és dűlöngélve mentem a kihalt utcákon. Hirtelen valaki megfogta a vállam.

- ...ga.

Mit mond? Mi van?

- Suga! - kiabált. Na, hogy eddig nem jött rá erre. Kicsit rosszul hallok ilyenkor.

- Haggyá' már! - ráztam le kezeit.

- Be vagy szívva? Bedrogoztak, vagy mi?

- Dehogy vagyok. Na. Leszállhatsz rólam. Amúgy is, nem ismerlek. - mondtam, majd elindultam a célom felé.

- Namjoon vagyok! Nem ismersz meg, te idióta?! - odibált velem. Elkezdtem nevetni. Olyan vicces volt. - Most hazaviszlek. Gyere!

- Megy az anyád - szaladtam el.

Utánam futott, de sikerült leráznom. Mikor a hídhoz értem, leültem a szélén és lelógattam lábaim. Nevetgéltem magamban. Minden olyan szép volt és nyugodt, egyben vicces. Fogalmam sincs mennyi ideje ülhettem ott, mikor Namjoon megtalált. Valamiért szerettem volna, hogy megtaláljon és leszidjon. Hisz akkor foglalkozik velem valaki. Legbelül mindig is vágytam rá, hogy valakinek fontos legyek, és érdekeljen valakit mi van velem. Mindenki leszart. Így lettem ilyen. Nem érdekel már semmi sem. Az iskolába is csak néha benézek aztán ha felbasszák az agyamat hazajövök.

- Tudtam, hogy itt leszel - lihegett barátom.

Elkezdett közeledni felém. Leült mellém.

- Miért jöttél? Miért nem lehet csak egyszerűen leszarni mi van velem?! Miért nem tudod azt tenni mint mindenki? Tudomást sem venni a létezésemről. Már megszoktam. Nem is érdekel. Leszarom. Jó így nekem. Egész életemben így éltem, már tök mindegy ilyenkor ezen változtatni.

- Engem érdekel mi van veled. Te vagy a legjobb barátom. Nagyon fontos vagy nekem. Nem vagy egyedül. Itt vagyok neked. Kérlek, ne csináld ezt magaddal. Sokat jelentesz nekem. Belehalnék ha valami történne veled.

Nem reagáltam. Nem fog meghatni.

- Miért kellett drogoznod? Nem szoktál.... ugye? Mondd, hogy ez csak most fordult elő. - nézett rám aggódóan.

- Nem mindegy? Én életem és azt csinálok amit akarok. Ha be akarok tépni, akkor azt teszem. - válaszoltam.

Közelebb csúszott hozzám, s átkarolt. Magához húzott. Fejemet vállára hajtotta.

- Mit akarsz? - kérdeztem, mert zavart.

- Csak nyugodj le.

Elálmosodtam. Jó idő eltelt, mikor megszólalt.

- Szeretlek... - suttogta.

- Hogy mi?! - ugrottam fel.

- Te nem alszol?! -ijedt meg.

- Mit mondtál az előbb? Ugye csak rosszul hallottam.

- Mit hallottál?

- Hogy szeretlek.

Lesápadt. Falfehér volt.

- Olyan vagy nekem mint egy családtag. Így szeretlek. Mint egy testvért. Érted? - magyarázott zavarban.

- Te tiszta hülye vagy - mondtam megvetéssel. Le akartam ugrani. Be a vízbe. Nem tudott megállítani.

- Mire készülsz? - kérdezte gyanakodva, mikor észrevette mit akarok csinálni.

- Leugrom. Nem elég egyértelmű?

- Elment az eszed?! Az a lány teljesen megőrjített? Hát hülye vagy te?! - akadt ki teljesen. Pont nem érdekel.

Elindultam, de megcsúsztam. Namjoon szaladt, hogy elkaphasson. Megfogott derekamnál és magához húzott.

- Jobban figyelj! Meg is halhattál volna.

Megrántottam a vállam. Nem mindegy nekem?

Arca egyre közelebb került az enyémhez. Nem tudtam mit akarhat.

- Te most őszintén mit is csinálsz? - kérdeztem, de választ nem kaptam, csak egyre közelített. - Ezt most fejezd be és engedj el!

- Nyugodj meg...

Ajkai vészesen közel kerültek hozzám....