Run - Suga ff

Reggel

Másnap fájó nyakkal ébredtem. Namjoon halkan, egyenletesen szuszogott. Szemein látszott, hogy valószínűleg egész éjjel fent volt és sírt. Vele ellentétben én jól aludtam, és ezért rosszul éreztem magam. Hisz ha úgy vesszük, miattam nem aludt. Gyötört a bűntudat. Bár viszonozni tudnám érzéseit... De sajnos nem megy. Nem érzek iránta többet egy barátságnál.

,,Hol rontottam el?" - visszhangzott fejemben a kérdés.

Hiába próbáltam visszagondolni bármi jelre is, nem sikerült. Nem tudom mit csináljak.

Mindenesetre kikeltem az ágyból és gyorsan lezuhanyoztam. Igyekeztem minél halkabb lenni. Hadd aludjon Namjoon. Addig is kitalálhatom mihez kezdjek. Ötletem sincs hogy viselkedjek vele. Meg kell mondanom, hogy bár nem tudom viszonozni, de bármiben segítek neki ha szüksége van rá. Hisz a legjobb barátom. Mindenben támaszkodhat rám.

Miután felöltöztem és megbizonyosodtam arról, hogy barátom alszik, lementem a konyhába és valami reggeli után néztem. Nem volt étvágyam. Pirítóst csináltam, de végül csak pár falatot ettem belőle, nem kívántam. Főztem egy jó erős kávét amiből két bögrével is megittam miközben elszívtam vagy négy cigarettát is. Tudom, hogy ártalmas, de most épp ez volt a legkisebb problémám. Mikor végeztem, a bögrét beraktam a mosogatóba, és felosontam a szobámba ránézni a vendégre.

- Nyugodtan gyere be, ébren vagyok - szólt egy hang, amikor épp nyitottam be. Kissé összerezzentem tőle.

- Jó reggelt - köszöntem.

- Reggelt.

Kínos csend telepedett ránk. Nem tudtam miképp törjem meg.

- Hány óra van? - szólalt meg végül Namjoon.

- Fél nyolc.

Ezután a rövid párbeszéd után, ismét hallgattunk. Barátom felkelt az ágyból s engedélyt kért egy gyors zuhanyra. Adtam neki ruhát a sajátjaimból, és elmentem reggelit készíteni neki is.

Egyszercsak hallottam amint valaki jön le a lépcsőn.

- Éhes vagy? - kérdeztem. Válasznak csak egy hümmögést kaptam. Elétettem az ételt amit készítettem neki, és adtam neki egy bögre kakaót is, mert tudom, hogy nem szereti a kávét, viszont él-hal a kakaóért.
Egy bólintással megköszönte, és nekilátott. Azt hittem nem lesz étvágya, de ezek szerint nem lehet elvenni. Ennek felettéb örültem.

- Ízlik?

- Ahham, nyagyon finyom - válaszolta teliszájjal vigyorogva.

Miután megette, elmosogattam, ő pedig leült tévézni. Mikor végeztem, én is utána mentem. Meg kell beszélnünk ezt a dolgot.

Leültem mellé s percekig meg se szólatam, nem tudtam hogy kezdjek bele. Végül erőt vettem magamon s feé fordultam.

- Namjoon... Meg kéne beszélnünk ezt a dolgot.

- Figyelj. Én megértem és nem haragszom. Nem tehetsz róla, majd elmúlik.

- Szeretnéd ha tartanánk egy kis szünetet? - vetettem fel az ötletet. Egy kis ideig hallgatott, majd bólintott egy aprót.

- Hazakísérjelek?

- Nem, ki szeretném szellőztetni a fejem.

- Rendben. De ha bármi van, én itt vagyok neked, hozzám jöhetsz. Nem foglak siettetni, türelmes leszek - biztosítottam barátomat arról, hogy mindig mellette leszek.

- Köszönöm - ölelt meg.

Nem sokkal később el is ment. Nem tudom mi járhat a fejében. Sajnos ennél többet nem tudok segíteni. Borzalmas érzés tehetetlennek lenni.

Fél évvel később

- Sziasztok - köszöntem.

- Szia Yoongi! - ölelt meg Namjoon. - Hadd mutassalak be titeket egymásnak. Ő Yoongi, a legjobb barátom - mutatott rám - ő pedig a barátom, Hyun - mutatott a mellette álló személyre, aki szorosan hozzábújt.

- Gratulálok - fejeztem ki örömöm, hogy boldogak együtt.

Elmentünk egy kávézóba.

- Na? Meséljetek. Hogy jöttetek össze, mióta tart? Annyira örülök nektek - vigyorogtam folyamatosan.

- Hát - nézett Namjoon Hyunra - miután elmentem tőled, épp a parkba tartottam, mikor nem figyeltem, s nekimentem valakinek. Ez a személy volt Hyun. Látta, hogy sírtam és magam alatt vagyok, ezért megkérdezte mi a bajom. Én fogalmam sincs miért, de elmeséltem neki mindent. Ezután barátok lettünk. Majd körübelül egy hónapja szerelmet vallott nekem, és most együtt vagyunk. Rájöttem, hogy miközben téged próbáltalak elfelejteni, beleszerettem.

- Srácok, ez annyira aranyos. Meghatódtam - töröltem le egy könycseppet az arcomról.

- Köszönöm, hogy összetörted a szívét - intézte szavait Hyun hozzám. - Nélküled soha nem találkoztunk volna.

Nem tudtam mit mondjak erre, így csak bólintottam egyet zavaromban.

Még beszélgettünk egy ideig, majd elindultunk hazafelé. Elköszöntem tőlük s bementem a házba. Boldogan és megkönnyebbülten hajtottam álomra a fejem. Őszintén hálás vagyok a sorsnak, hogy minden jól végződött. Azt a csajt meg már réges-rég elfelejtettem. Életem legboldogabb szakasza kezdődött meg. Nem vágytam szerelemre, boldog voltam úgy, ahogy. Még sokmindent fel kell fedeznem a világban, és én most erre koncentrálok.

Sziasztok!
Mint már mondtam, nem terveztem hosszúra ezt a sztorit, így most el is értünk a végére. Kicsit szomorú vagyok, nagyon a szívemhez nőtt. Nem tudtam hogy folytassam, tökéletes befejezést szerettem volna neki, ezért halogattam ilyen sokáig. Meg vagyok elégedve vele, remélem nektek is tetszik.
Mégegyszer nagyon köszönöm a támogatást és hogy örömet szerezhettem nektek ezzel a könyvvel.