Nem szerethetlek I Yaoi I Jungkook ff.

2.rész

Az a két nap gyorsan eltelt. Szinte, mintha meg sem történt volna, pedig elég sok dolog történt abban a két napban. Hide tartott nekem egy búcsú parti féleséget, amin nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy csak ketten voltunk. A szokásost csináltuk. Ittunk, és hülyeségeket beszéltünk egész este. Már jobban vagyok, aminek hihetetlenül örülök !
   -Mikor indul a géped ?-Kérdezte Hide a telefonba.
   -Ha jól számolom, akkor-Pillantottam az órámra.-négy óra múlva.
   -Jobb előtt- mint soha, vagy mi.-Nevetett fel.
   -Igazad van.-Mosolyodtam el.-Akkor készülődök, mikor tudsz elém jönni ? 
   -Fél óra, és ott vagyok.-Mondta izgatottan, majd letetette. 
Gyorsan felpattantam az ágyról, és rohantam a gardróbhoz, hogy előkapjam a már kiválasztott ruháim. Gyorsan felkaptam, és pont úgy állt rajtam, mint mikor megvettem, és elsőnek felpróbáltam. Elmosolyodtam, és mentem is a fürdőbe. Ott megmostam fogaimat, aztán az arcomat. Utána vakolatot -sminket - is kentem az arcomra. Hajamat is nehezen beállítottam, és kész is voltam. Még egyszer megnéztem magam, és újra akaratlanul is, elmosolyodtam.
  Az a fél óra lassan telt el, de végül csak a kocsiba kerültem. Sokat beszélgettünk Hide-vel, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, és minden este írunk egymásnak, hogy ,Jó éjt' vagy valami hasonlót. Ő is hiányozni fog nekem, de megígértük, hogy nem feledjük el egymást. Tudom kicsit nyálas, főleg két fiú között, de az ígéret az ígéret.
     -Mindjárt ott vagyunk.-Mondta síros hangon, mire és odakaptam a fejemet.
     -Jaj, de sírj.-Öleltem magamhoz.-Tudod mennyire szeretlek.-Mondtam, és a szemeibe néztem.
     -Tudom, de olyan messze leszünk egymástól.-Szipogott.
     -Mikor lesz időm, akkor skypeülünk, oké ?-Mosolyogtam rá.
     -Oké.-Mondta, majd újra elindult.
Kiértünk a reptérre. Kiszálltunk az autóból, és kiszedtem a bőröndöm. Hide kicsit szorongva jött mögöttem. Szeretek a reptéren lenni, igaz nem sokat járok ide, most vagy itt másodszor. Elkezdtem húzni a bőröndöm, majd beléptünk az épületbe. Az emberek fel-alá járkáltak, és a nagy ablakokon tökéletes, és gyönyörű látvány nyílt a repülőkre.
     -El sem hiszem.-Mondtam csodálkozva.
     -Én sem...-Szólalt fel szomorúan a mögöttem lévő.
     -Jaj, ne szomorkodj már !-Fordultam felé, majd megöleltem.-Nem felejtelek el.
     -Tudom, de olyan nehéz !-Szorított magához.
Így álltunk néhány percig, majd elengedtük egymást. Az idő itt is gyorsan telt, alig egy óra volt, mire a gép megérkezik. Hide-vel sokat beszélgettünk, és próbáltam a gondolatait más irányba terelni, ami sikerült is. Ekkor megszólalt a hangosbemondó - vagy mi -, miszerint most kell menni becsekkolásra. Fájó szívvel felálltam, ahogy barátom is. Egymás szemébe néztünk, majd szenvedélyesen megöleltük egymást. 
       -Hiányozni fogsz.-Szipogott a nyakamba.
       -Te is nekem.
Elváltunk egymástól. Újra felvettük egymással a szemkontaktust. Hide szeme már könnyben úszott, de közben széleseket mosolygott. Megesett rajta a szívem, és nem érdekelt akkor semmi. Hogy hány ember vagy körülöttünk, hogy barátom mennyire hetero, egy apró, hosszú puszit nyomtam az arcára. Nm reagált semmi, még akkor sem amikor ajkaimat elnyomtam puha arcától, és szemeibe néztem. Aztán hirtelen a semmiből viszonozta a puszimat, csak gyorsan tempóban. Próbáltam a lepődöttség jeleit elhessegetni, csak egy széleset mosolyogtam végül.
        -Jó így elválni egymástól.-Mosolygott zavarban.
        -Ja.-Zártam le ennyivel.
Még megöleltük egymás utoljára, és indultam a csekkolásra. Még utolsót intettem neki, majd teljesen elvesztem a tömegben. Sóhajtottam, és próbáltam nem sírni.
       Megindultam.
            Hamar végeztem is, és már kereshettem is a gépem.
                  Azt is hamar megtaláltam.
                            Eddig simán mennek a dolgok.
Felszálltam a gépre, és megkerestem a helyem. Ez már nem volt olyan zökkenőmentes. De Istennek hála megtaláltam, és már foglaltam is el a helyem. Kényelmesen ültem, és mosolyogva sóhajtottam egyfolytában, miközben bámultam ki az ablakon. 
       Közben ez eső is szemerkélni kezdett. Az ablakokat elöntötte az apró vízcseppek, aminek a látványától elmosolyodtam. 

Hibákért elnézést, lustaság. :c

swag_infires_genius