Nem szerethetlek I Yaoi I Jungkook ff.

3.rész

[ Lehet észrevettétek, de ezért elmondom: 
 1, Lecseréltem a karakter nevét. Sorry guys, muszáj voltam ! Ezentúl a neve: Shiomi Hamao. Há' nem jobban hangzik ? * qq * 
 2, A borítót is lecseréltem... Lehet, hogy lesznek még ilyeneket... c'': ]

Előkaptam az egyik könyvem és bedugtam közben a fülhallgatóm. Elindítottam a zenét, és olvasni kezdtem. Szemeim csak úgy falták a betűket. Szemem sarkából néha az ablakra vetettem egy - egy pillantást. Szeretem az esőt , meg azt is, ha esik. Megnyugtat, ahogy nézem, hogy a kis cseppek lefolynak az ablakról. Gyönyörű látvány.  
 Gondolatmenetem egy női hang zavarja meg. Kiveszem a fülhallgatóm és kérdően ránézek. Egy barna hajú, fekete szemű alacsony lány állt előttem, majd leült. Kedvesen mosolygott rám.
 -Ne haragudj, szóltál ?-Tettem fel végül a kérdésem. 
 -Ja, nem.-Rázta a fejét.
 -Úgy hallottam, mintha szóltál volna.-Mosolyodtam el.
-Pedig nem. Amúgy, ha szabad tudnom, hova utazol ? 
-Dél - Korea. Te ? 
-Én is.-Bólintott szerényen.-Busan.
-Szöul.
-Munka ? 
-Jah.-Bólintottam én is.-Neked is ? 
-Nem - nem. Egyik barátnőmhöz megyek és ott is fogok lakni.-Mosolyodott el még jobban, miközben az ujjait tördelte idegesen.
-Valami baj van ? Vagy, nem rám tartozik ?
-Hiányozni fog a családom.-Sóhajtott mélyet.
-Átérzem.-Nyugtattam egy mosollyal.-Nekem is itt kell hagynom a barátom.
Semmi nem válaszolt, csak hosszasan bólintott egyet. Erre nem is igazán tudott volna mit mondani. Elkapta tekintetét rólam, és a táskájába kezdett matatni. Én is visszadugtam a fülesem és olvastam tovább. Ezt is meglehetett unni. 
 Miután kiolvastam a könyvet az ablakon kezdtem kibámulni. Csupán felhőket láttam, és az eső is elállt. Mosolyogva néztem a fehér bárányokat az égen. 'Társam' vetettem egy pillantást, aki éppen aludt fülhallgatóval a fülében. Újra nézni kezdtem a felhőket, és elképzeltem a fiúkat. Hogy is néznek ki, hogy fogadnak meg egyebek. 
  Nem sokra jutottam. Bealudtam. 

Órákkal később nyitottam ki csak szemeimet. Álmosan nyújtóztam egyet, és nyakamat kezdtem el masszírozni, hisz kíméletlenül elaludtam. Kivettem a fülhallgatóm, és telefonostól bevágtam a táskámba. Kibámultam az ablakon és csodás látvány tárult elém miszerint, már Szöulban vagyok. 
  Elképesztő ! 
Szívem gyorsabb verésre kapcsolt, és csak vigyorogtam, mint a vadalma. Csak bámultam a gyönyörű várost, és vártam, hogy leszálljunk. 
 Ez egy fél óra leforgása alatt meg is történt. Bőröndjeim is nálam voltak, minden jól alakulhatott volna, ha az eső el nem kezd zuhogni. Nálam se esernyő - se semmi. Hát... Ez jó ! 
   Rohanni kezdtem a megbeszélt helyre, ahonnan már így is tíz percet késtem. Jól indulok... Eléggé elvesztem a sok ember közt, főleg még a bőröndök is nálam voltak, így a mozgás kissé nehéznek bizonyult, de megoldottam. Az emberek is nehezen átvergődtem magam, majd elém tárult a megbeszélt helyszín. Nem szarakodtam, azonnal berohantam. Szerencsémre nem áztam meg annyira. 
   Illedelmesen bekopogtam és egy koreai 'Tessék !' volt a válasz. Kinyitottam az ajtót, majd mikor teljesen beértem, be is csuktam. Köszöntem - természetes Koreaiul -, és a kedves úr viszonozta azt. Helyet foglaltam. Kissé kínosan éreztem magam, hisz félig ázott vagyok, és nagy eddig a csend. 
  -Nem szeretném rabolni a drága idejét, hamar nekikezdenék.-Tette kezeit az asztalra.-A fiúkkal nem alakíthat ki szerelmi kapcsolatot, bár ez a maga esetében nem hiszem, hogy alkalmas lenne.-Kösz !-Segítsen nekik bármiben. Ha valami nézeteltérés van, akkor kérem azt finoman közölje velük. 
 -Rendben, értem.
Átbeszéltünk még néhány szabályt, majd szépen közölte velem, hogy a fiúkkal fogok lakni. Nincs semmi ellenvetésem, de... Mi van, ha túl helyesek, és beleszeretek ? Áh, nem hiszem ! Elmondta, hogy hova menjek, hogy köszönjek. Ezek én próbáltam észben tartani, ami szerintem sikerült is. Kezet ráztunk, pluszban még megköszöntem, hogy elfogatták az ajánlatom. 
  Kiléptem az ajtón, majd elhagytam a teljes épületet. 

-Akkor irány a fiúkhoz.
!! NINCS ÁTOLVASVA !!