Elisa Bonny-A Fekete Gyöngy Nyomában

Tortuga! /1/

A Lopakodó suhant a tengeren. Jó érzés fogott el hogy újra itt lehetek a fedélzeten. A szél a vitorlákba kapott és ezáltal még sebesebbek voltunk a végtelennek tűnő vízen. A hadiflotta két hajója üldözőbe vett de a saját alkotásuk volt most ellenük. Jó egy mérföldre lemaradtak már. Kicsit sem lassítottam le a hajót. Addig száguldott míg üldözőmim két homályos pöttyé váltak a horizonton.
A vihart is elhagytam. A gomolygó felhők lassacskán eltűntek az égboltról s csak a lenyugvó nap fénye árasztotta be a tájat. A fehér vitorlát narancs illetve piros színűre színezte a tengert pedig bíbor vörös lett a fény miatt.
Csendes volt minden madarak sem szálltak az égen. Egy delfin csapat úszott a hajó mellett. Vidáman ugráltak ki a vízből és lassacskán eltűntek.
Mikor lement a nap a telihold varászlatos fénye világitotta meg a hullámokat amik ezüstösen csillogtak.
Leültem az egyik lépcsőfokra és csodáltam a tenger szépségét.

A virradó nappal feltűnt Tortuga szigete is. Szokás szerint nyüzsgött a hely. Kikötöttem az újhonnan szerzett hajómat majd besétáltam az egyik kocsmába hátha sikerül embereket gyüjtenem.
Belépve a helységbe az alkohol szeszes "illata" csapott meg. Sokan azt tartják hogy az összes kalóz ittas disznó. Pedig ez csak részben igaz. Van pár normális ember is köztünk. Ez gondolom a szagbol veszik mert csomoan hagyagolják a tisztálkodást. Én kivétel vagyok! Kikérem magamnak! Nekem fontos a tisztaság (már amennyire lehet). Ezért kaptam már leszolásokat. Hogy csak egy kis hülye liba vagyok aki tetteti hogy kaloz.. Nem mondom hogy jol esett de annyira nem érdekel hogy mit gondolnak. De majd akkor szóljanak ha megszerzem a Gyöngyöt!
Leültem egy asztalhoz és körbenéztem.. Sok embert lehetne rávenni.
Váratlanul egy érdekes figura ült le mellém. Felettébb érdekes ember volt..
-Hölgyem. Mit keres maga egy ilyen helyen?-nézett rám.
-Az legyen az én dolgom.-válaszoltam barátságtalanul.
-Oh ne legyen már ilyen ellenséges.-mosolyodott el.
-Ki maga?-néztem rá komolyan.