Miraculous- Minden Kiderül?

Miraculous-3.rész- Segítség

~Adrien szemszöge~
Marinette gyorsan elköszönt és elindult haza. Pedig haza kellett volna kísérnem. Gondolom ilyenkor nem jó szándékú emberek mászkálnak az utcán. Gyorsan kerestem egy csendes helyet és átváltoztam. Újra Macskaként. Szeretek átváltozni mert ilyenkor senki se ismer fel és magam lehetek. Gyorsan Marinette után mentem. Halkan követtem. Egy fura alak jött vele szembe. Marinette véletlenül neki ment mert a földet bámulta sétálás közbe. Az illetőnek ez nem tetszett és vissza fordult utána. Elég idegesen bele kötött. Nem bírtam. Hátulról ellöktem a férfit(ez közelről kiderült bár egyértelmű volt). Mielőtt felállt volna felkaptam Marinettet és haza vittem. Bevittem a szobájába és leraktam az ágyára. Betakartam. Nagyon fáradtnak tűnt. Halkan adtam egy puszit a homlokára. Már az ablak előtt voltam amikor megszólalt.
-Macska...köszönöm!
-Ez a dolgom.
-Kérhetek tőled valamit?
-Persze. Amiben tudok segítek.
-Itt...itt maradnál még egy kicsit?
-Félsz ugye?-csak a kék szeme látszódott ki a takaró alól. Aranyos volt bár aggódtam érte. Jó barátom már egy ideje.
-Csak akkor ha én is az ágyban aludhatok.-rákacsintottam olyan macskásan ahogy szoktam. Rövid csönd után válaszolt.
-Rendben...inkább mint, hogy féljek.
-Nah akkor kússz beljebb ide fekszek melléd. Nyugi tisztes távolságban. Nem csinálok semmi rosszat.-a végére elnevettem magam.
-Nagyon vicces vagy.-gyorsan beljebb csúszott aztán mellé feküdtem. Egy darabig nézett rám kicsit megijedve. Aztán odabújt hozzám és a mellkasomba fúrta a fejét. Először meglepődtem. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy ő most Macskaként tekint rám. Éreztem, hogy remeg. Finoman átöleltem,hogy megnyugodjon. Nem sokára el is aludt. A szeme be volt csukva és éreztem,hogy már nem remeg,a légzése is normális.