Miraculous- Minden Kiderül?

Miraculous 6.rész- Macska vagy Adrien?

Reggel lett. Úgy tűnt most tovább aludtunk mert világosabb volt már. Macska még hozzám bújva aludt. Olyan cuki ilyenkor. Tényleg mint egy cica. Nem akartam felkelteni ezért kicsit belemerültem a gondolataimba. Eléggé zavart, hogy Macskával és Adriennel is egyre több időt töltök. Valamelyiket így megbántom. És Macska előtt le kellene vennem egyszer az álarcot. Tegnap láttam Macskán, hogy ki van akadva Katicára. De én sose vettem őt komolyan...most jöttem csak rá, hogy milyen nagyszerű srác. De Adrient se akarom megbántani. Legszívesebben üvöltöttem volna...így nem fogom bírni. Először is ek kellene érnem Macskánál, hogy újra Katicát szeresse.
-Jó reggelt gyönyörűm!-nyújtózkodott egyet. Behalok neki...hogy lehet ennyire macskás?
-Jó reggelt!-felmentünk a teraszra kicsit levegőzni. Reggel és este a legszebb minden. Minden tökéletes volt amikor megláttuk, hogy rendőrökautók szálguldanak valahova.
-Azt hiszem mennem kell. Utánna vissza jövök.-majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szia Macska!-ezzel el is ugrált.
-Azt hiszem mennünk kell.-Tikki elő is reppent.
-Tikki pöttyöket fel!-kicsit később már utol is értem Macskát.
-Régen volt gonosz a városban.-rákacsintottam macskára.
-Igen...-bólintott egyet komoran ami nem jellemző rá. Azt hiszem most eléggé felhúzta az agyát...
Amikor jobban megnéztük a gonoszunkat nyelni se tudtam... Ismét Volpina.
-Lila???-üvöltöttük egyszerre Macskával.
-A nevem még mindig Volpina. Mondtam Katica, hogy ezt még megbánod.-nevetett a hisztis hangján.
-Rendben...azt tudjuk, hogy illúzió az ereje. Megint csapdába kell csalni.
Elég hamar sikerült is legyőznünk. Macska már indult volna de elkaptam a kezét.
-Macska. Mi a baj?
-Semmi...
-De kérlek ne legyél ilyen
-Csak annyi, hogy...én nagyon sokáig próbálkoztam. De te észre se vettél csak elutasítottál.
-Macska nézd én sajnálom...most jöttem rá, hogy milyen fontos vagy nekem.
-Most? Komolyan? Én beleszerettem egy lányba...és te ezzel jössz?-már nem bírtam tovább. Az idegem szétpattantak és el kezdtem sírni.
-Katica...azt sem tudom ki vagy az álarc mögött...
-Nem baj értelek. Csak egy kérdésem van. Ha kiderülne,hogy egy olyan lány vagyok akit szeretsz...mérges lennél rám?-ekkor már egyre jobban zokogtam.
-Nem tudom mért kérdezed ezt...de akit szeretek arra nem tudok haragudni.-megpróbált átölelni. Én elhúztam magam sírva. Tudtam,hogy csak szánalom ölelés... Gyorsan haza mentem és a szobámba átváltozva folytattam a sírást.