Miraculous- Minden Kiderül?

Miraculous 11. rész- Győzelem

-Sziasztok! Hamarossan vége ennek a sorinak. Holnap valószínűleg befejezem de csak késő délután mert kimegyek délelőtt meghajtani a lovam és folytatni a belovaglást. 😊-
-------------------------------------------
Hamar odaértem a házhoz. Már egész jól tudtam használni Macska botját. Még mindig nem értettem,  hogy mért Adrienekhez kellett jönnöm. Keresgéltem a házban. Nagy nehezen találtam egy lépcső sort ami felfele vezetett. Elindultam és ahogy közeledtem a célomhoz egyre lilább volt minden. Végül egy szoba vagy tetőtér félébe értem. Egy nagy üveg ablak előtt állt Halálfej és körülötte pillangók. Adrien az egyik sarokban ült lekötözve. Halálfej megfordult.
-Cica lett a Katicából?-mosolygott.
-Ki maga?
-Én? Nem sokára a világ ura. Elveszem tőled a gyűrűt. És te magad fogod megmondani, hogy hol van a fülbevaló.
-Azt lesheti...
-Különben a drága társaddal végzek.-felkacagott. Hietetlen, hogy ez teszi boldoggá. Elkezdtem felé rohanni és rátámadtam. Nem volt tervem csak valahogy ki akartam ütni. A botommal folyamatosan mértem rá a csapásokat de általában kivédte. Viszont én elég sok ütés kaptam. Úgy döntöttem bevetem a ,,Macska jaj-t". Eddig nem akartam nehogy valakinek komolyabb baja legyen. De nem volt más választásom. Neki rohantam és le is martam az amulettjét. Amikor vissza változott nem tudtam nyelni...Adrien apja. Adrient is kiszabadítottam majd együtt néztük, hogy elájult. Egyszer csak Fu mester jelent meg.
-Kitörlöm az emlékezetét. Így nem fog emlékezni a kwamikra.-mindketten bólintottunk. Még nem tudtunk megszólalni. Hirtelen minden homályos lett. Azt éreztem, hogy elesek és Adrien kiabál majd minden sötét lett.
       ~Adrien szemszöge~
Nem értettem mért de Marinette elájult. Üvöltöztem de semmi. Fu mester oda jött.
-Nem mindenki bírja a talizmán váltást...
-Ez azt jelenti, hogy...?
-Nem biztos. Vidd haza és maradj vele. Még túlélheti. Haza vittem és ledőltem vele az ágyba. A haját simogattam. Ő megmentett mindenkit...pedig az én dolgom lett volna és lehet fel is áldozta magát. Egyre jobban szeretem ezt a lányt. Annyira vissza húzódó a suliban, hogy nekem fel se tűnt. Ezért lett ő Katica. Csodálatos lány. Elkezdett mocorogni.
-Adrien?- zöld fény vette körül és vissza változott.
-Úgy aggódtam. Szerencse, hogy jól vagy.
-Kicsit fáj a fejem de minden oké.- rám mosolygott olyan kedvesen ahogy szokott. Levettem az ujjáról a gyűrűt és felvettem. Aztán beraktam a fülébe Katica talizmánját is amit Fu mester adott.
-Most már minden rendben.-egy puszit nyomtam a fejére.
-De...nincs több harc.
-Attól még Katicaként és Macskaként őrizhetjük Párizst.
-Itt maradsz éjszakára?
-Persze apám úgy se ébred fel reggelig. Nagy hős voltál Bogaram.
-Mert megint lusta Macska voltál mint mindig.-nevetett. Szorosabban átöleltem és elaludtunk.