Choose Me - h.s. (hungarian)

2. Quinn Lane

Kellesz nekünk a turnén továbbra is, mondták.

Jól fogod érezni magad Londonban, mondták.

De azt egy percre sem említették, hogy az eső szó szerint ömlik az égből.

Minden. Áldott. Nap.

-Quinn!

A hajam még sose volt ilyen göndör és a reggeli stressz, amit átélek ez miatt elviselhetetlen. Még mindig futkos a hátamon a hideg az ausztráliai meleg emlékétől, és hogy a párától konkrétan úgy néztem ki, mint egy mikrofon.

Erre itt vagyunk, csak a világ másik felén – de ugyanazzal a problémával.

-Quinn, figyelsz te rám egyáltalán?!- zökkentett ki állandó panaszkodásomból gondolataimban Sarah.

-Mhm... de ha nem nagy kérés, megismételnéd, amit mondtál?- mosolyodtam el felé fordítva fejem, miközben rájöttem, hogy egy ideje ugyanúgy az asztal mellett állok, konkrétan a semmibe meredve, rettegve a pillanattól, mikor megtelik az étkező.

Sarah hangosan felsóhajtott, míg én még mindig csak mosolyogtam és pilláimat rebegtettem irányába.

-Azt mondtam, hogy hátra kéne menned, megnézni, hogy meghozták e a vizeket és az üdítőket, amiket rendeltünk.- Sarah rosszalló pillantása mellé lassan ingatta fejét, de mondata végére elmosolyodott, míg az én arcom fájdalmas fintorba torzult.

-Miért csinálod ezt velem!- döntöttem hátra fejem, lassan elindulva az ajtó felé.

-Ráérsz később is álmodozni!- kiabálta utánam daloló hangon, mire én csak szemeimet forgattam és vállam fölött hátranéztem.

-Sosincs időm álmodozni, te rabszolgahajcsár.

Kezemmel kilöktem az ajtót és hátam mögött Sarah nevetése visszhangzott, ami mosolyt csalt arcomra, mint mindig. Végigsétáltam a folyosón, ami már most nyüzsgött az emberektől, bár ez egyáltalán nem volt szokatlan.

Csak egy újabb nap a világ legnagyobb fiúbandájának kulisszái mögött.

Így már érthető a felhajtás a hajam körül is, nem igaz?

Az épület hátsó bejáratához mentem, ahol az ajtó ki volt támasztva, utat adva a szeptemberi, kellemesen hűvös szellőnek. Az eső illata az aszfalton már most emlékeket idézett fel bennem, annak ellenére, hogy közel három napja voltam csak az országban.

Oh, de már most hogy hiányzott Los Angeles.

-Hé, Quinn! Látom idetaláltál.- mosolygott szélesen Jim, az egyik munkatársunk, mikor kiléptem az ajtón, egyből szembe találva magam vele, kezében két gyűjtőnyi Red Bull-lal.

-Sarah mondta, hogy be kell pakolni.- bólintottam, félre állva az ajtóból, hogy be tudjon jönni, míg lábujjhegyre állva, nyakamat kinyújtva próbáltam kinézni mögötte, hogy mennyi mindent kell pakolni.

-Nem kell, Mike és én már megvagyunk a nagyjával, viszont lassan el kéne vinni néhány dolgot az öltözőkbe. Sue a hátsó konyhába vitte a papírt, hogy mit kértek mára a srácok.- magyarázta Jim, miközben végigsétált a folyosón, majd balra fordulva belépett egy szobába, amit valószínűleg a jelenlegi raktárként használtunk.

Hónapok óta úton voltam a csapattal és néha, amikor levegőt venni sem volt időm, nem hogy szétnézni a városokban olyan volt, mintha hosszú heteket töltöttem volna a kacifántos épületekben.

Az elkövetkező pár óra a szokásos rohangálásban telt, mint az eddigi összes többi munkanapunk. Fel és le rohangáltam az épület egyik végéből a másikba, elkönyvelve magamban, hogy a kelleténél is jobban ellustultam az elmúlt pár napban a szabadságom alatt, amit otthon töltöttem.