Choose Me - h.s. (hungarian)

6. Quinn Lane

Kings of Leon szólt a rádióban, míg az eső hangosan kopogott a szélvédőn, elnyomva a Pyro című szám lassú dallamait, szimpla háttérzajt csinálva belőle.

Harry ujjaival a kormányon dobolt, míg bekanyarodott a következő utcába, lassan megállva a pirosnál, amit legalább ötödszörre fogtunk ki, mióta elindultunk a szálloda felé Bonnie nagynénjétől.

A bőröndjeim a hátsó ülésen pihentek, folyton emlékeztetve engem, hogy rövidesen véget ér a turné, amit egész évben végigkísértem. Csak pár hónap és ismét otthon lehetek Los Angeles-ben.

Valamiért nem volt már olyan csábító és örömteli a gondolat, ahogy szemem sarkából Harry-re néztem miközben zöldet kaptunk és ismét elindultunk.

-Ijesztően szótlan vagy ma este.- hangja meglepett a hosszú percek óta tartó csend után, ami köztünk volt. Zöld szemei egy pillanatra felém irányultak, gyorsan végigpásztázva arckifejezésemen, majd figyelmét ismét az esős útra vezette vissza.

-Csak gondolkozok.- mormoltam, homlokomat a jéghideg ablaknak döntve.

-Az sosem jelent jót.- bár nem néztem rá, hangján tisztán hallani lehetett, hogy elmosolyodott és gyomrom kellemetlenül görcsbe rándult már a gondolatától is.

Ez nem volt jó jel.

Kifejezetten nem volt jó jel.

-Fogd be.- mormoltam, mire halkan felnevetett.

-Komolyan, mi a baj?- kérdezte, ezúttal komolyan, mire elhúzódtam az üvegtől és fejemet felé fordítottam, de ő csak az utat figyelte, rutinosan hajába túrva, majd kezét a kartámlára tette, míg másikkal a kormányt fogva továbbra is néha-néha dobolt hüvelykujjával.

Csak ha kapok esti csókot.

Visszhangzott fejemben Dylan mondata, amit sosem kellett volna meghallanom. Miért zavart, hogy Harry nyíltan flörtölt egy lánnyal? Nem ez volt az első alkalom, hogy láttam, vagy hallottam, hogy ezt csinálja.

Nem vagyok naiv sem és tudom, hogy az idő alatt, amit a bandával töltöttem nem egyszer ment nem egyedül haza, vagy a szállodai szobájába. Élte a saját életét és én is éltem az enyémet.

Aztán bumm.

Egyik pillanatról a másikra az a nő lettem, aki mindent túlgondol és csak nyavalyog, hogy a pasi valaki mással beszél.

Nem kedvelt engem jobban, mint egy barátot. És én sem őt.

Azt hiszem.

Nem tudom.

Olyan jó illata van a kölnijének és ma még borostás is az arca, az ujjai pedig tökéletesen siklanak végig göndör tincsei között és már a lábam is megremeg a gondolattól, hogy milyen érzés lenne, ha haja helyett bőrömön simítaná végig ujjait.

-Quinn?- zavarta meg gondolatmenetemet, aggódó pillantást küldve felém.

Annyira rácsesztem.

-Nincs semmi baj.- hazudtam.

-Mhm...- mormolta lassan bólintva, továbbra is rám nézve, mire én ijedten néztem körbe, csak hogy rájöjjek, hogy a szálloda parkolójában voltunk.

Szemei égették bőrömet, ahogy valamilyen árulkodó jel után kutatott tekintetével, ami elárulhatja neki, hogy mi is járhat a fejemben.

Aztán egy örökkévalóságnak tűnő feszült csend és kínszenvedés után – persze gondolom csak számomra – megköszörülte torkát és ismét hajába túrt, amitől csak átkozni kezdtem őt és idióta szokását, amit minden harmadik percben megismétel.