Choose Me - h.s. (hungarian)

10. Quinn Lane

Bár már nem első alkalommal találkoztam Harry családjával, ez az este egy teljesen új szint volt.

Miután megálltunk a szállodában és néhány szükséges cuccomat összepakoltam a következő két napra, Anne házához indultunk.

Az út körülbelül húsz percet vett igénybe, amit mind jókedvűen beszélgetve töltöttünk és nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ahogy Gemma néha gyanakvón járatta Harry és köztem tekintetét az anyósülésről válla fölött.

Egy idő után azonban szemöldökei magasra szöktek, mikor engem is meglepett, hogy Harry összekulcsolva ujjainkat kezemet ölébe rakta, hüvelykujjával apró, nyugtató köröket rajzolva bőrömön.

Az este további részében letörölhetetlen vigyor ült ki Gemma arcára és már a nézéséből tudtam, hogy muszáj lesz beszélnünk.

Anne férje, Robin otthon volt, mire a házhoz értünk és az izgalmam még nagyobb lett, mikor egy késő esti vacsorára összeültünk.

Legnagyobb meglepetésemre, úgy éreztem magam, mintha otthon lennék és bár nem akartam azonnal fejest ugrani az új, Harry iránt kialakuló érzelmeimbe – minden egyes mosolyával egyre nagyobb slamasztikába kerültem.

De nem bántam, egyetlen pillanatra sem.

-Szóval, ez lenne a vendégszoba, amihez annyira nagyon ragaszkodsz.- tárta ki előttem az emeleti folyosó végén lévő szobának ajtaját Harry, szélesen mosolyogva.

Felvonva szemöldökeimet egy pillanatra arcára vezettem tekintetem, majd a szobába léptem, táskámat a bevetett ágy végébe rakva.

-Mégis hol máshol aludnék?- kérdeztem, elnyomva kikívánkozó mosolyomat, ahogy ismét Harryre néztem, aki az ajtófélfának dőlt oldalával, kezével elállva az utat az ajtó keretének téve kezét támasztotta magát.

-Mellettem.- felelte szemrebbenés nélkül állva tekintetem, egyre szélesebben vigyorogva, mikor észrevette, hogy belém fojtotta a szót kijelentésével.

Számítottam erre, hiszen pont ő ne mondott volna ilyesmit.

Csak arra nem számítottam, hogy a puszta gondolatától is, hogy egész éjjel egymás mellett alszunk, lever a víz.

-Oh.- köszörültem meg torkomat, vörösödő arccal.- A fürdőt merre találom?- szakítottam meg pillantásunkat, ahogy körbenéztem a hálóban.

-A folyosó másik végén, szemből. Egyel jobbra az én szobámat találod.- tette hozzá, mire én kérdőn néztem rá, de ő csak hajába túrva lökte el magát az ajtó keretétől.

-Miből gondolod, hogy kerestem volna?- nevettem fel halkan, karjaimat összefonva mellkasom előtt.

Térd remegtető mosoly terült szét arcán, ahogy megfordult és még utoljára válla fölött rám pillantott.

-Ismerlek már, mint a rossz pénzt, Lane.- mondta daloló hangon, magamra hagyva a szobában és mosolyom egyre jobban szétterült arcomon, minél messzebb ment.

Miután leragadtam egy kis időre a telefonomat nyomkodva, a fürdőbe mentem, gondosan mellkasomhoz szorítva alvós ruháimat, félve, hogy valamit esetleg a szobában felejtek.

Én nem leszek az, aki „teljesen véletlenül" végigflangál Harry szülőházában egy szál törölközőben, ártatlanul pislogva és teljesen felháborodva, mikor egy nem kívánt személy – jelent esetben Harry – rajtakap feledékenységemen.

Nem, kizárt, hogy én az legyek.

A földszintről még felhallatszott, ahogy Anne-ék még jókedvűen beszélgetnek, egy cseppet sem sietve, hogy lefeküdjenek aludni. Halványan mosolyogva csuktam be magam mögött a fürdő ajtaját, arra gondolva, hogy talán nem mindig ilyen a hangulat a házban, mikor Harry már hónapok óta nem látogatott haza.