Choose Me - h.s. (hungarian)

7. Dylan Rose

*Dylan Rose szemszöge*

Fáradtan értem be az új munkahelyemre. Hú.. de fura ezt így mondani. Na mindegy.. Hívtak, ezért jönnöm kellett. Itt van konyha is, jé!

Éppen oda tartok Liam után, mert megkértem hogy segítsen odavezetni a többiekhez. Szerencsére nagyon rendesek és nem passzolt le csak úgy, elkísért. Mikor beértünk a konyhába, megpillantottam a többi fiút is. Kivétel Harryt. Elmosolyodtam majd hálásan Liam felé biccentettem egyet aki csak mosolyogva legyintett egyet. Ő végül kiment a konyhából, így maradtam a két fiúval.

- Jó reggelt gyerekek!- tártam szét a karjaim, mire az összes szempár rám szegődött. Na szó nincs róla hogy feltűnési viszketegségem lenne, csak egyszerűen szerda reggel van. És hát jó idő van kint, kit érdekel ha rám jön az öt perc?! Ez van. Lehet skizofrén vagyok.. ne!! Najó ez hülyeség. Gondolataimat egy pirítóskenyér az arcomba zavarta meg. Szájtátva néztem a fiúk felé akik ezután jól láthatóan visszatartották a nevetésüket. Összehúztam a szemeim majd ekkor kitört belőlük a nevetés.

- Ne haragudj!- röhögött Louis és megérintette a vállam.- Nem téged akartalak!- alig tudott beszélni annyira nevetett. Végül én is elmosolyodtam majd nevetésben törtem ki végignézve az arcokon, mégegy lapáttal tett rá erre a jóízű kacajuk.

- Na jó elég legyen!- töröltem meg a szemeim és a pultnak dőltem. De még nem volt az igazi a "nyugiság". Niall megrázta a fejét majd még egy nagyot felnevetve kivánszorgott az ajtón, majd Louis felé néztem.

- Szia Dylan!- vigyorgott majd intett egyet, és ő is fújtatott egy nagyot ahogy ledőlt a székére.

- Szia Louis!

- Csinálj nekem reggelit vagy kirúgatlak!- kezdte csapkodni az asztalt, azonban én elvigyorodtam.

- Híresség vagy, egyben ez érző lény, nem pedig egy uralkodó!- oltottam le, mire csak elismerően bólintott.

- Erről van szó!- bökött meg egy kicsit miközben elment mellettem és a kezébe vette a tejesdobozt. Elmosolyodtam.

- Nem bírom elviselni ha úgy beszélnek velem mint egy kutyával!- sóhajtottam fel, miközben ő visszaült a helyéré és ujjával helyeslően „bólintott"

- Ne is kislány!- kapta be az első kanál gabonapelyhét mire elmosolyodtam.

- Én sem szeretem. Sokan azt hiszik mert "híres" vagyok..- forgatta meg a szemeit.- nincs bennem emberség.- motyogta mire tényleg megsajnáltam. Sajnos ez van..

- Kérsz valami kaját?- kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Nem kössz, viszont innék valamit!- csettintettem elhúzott ajkakkal majd kinyitottam a hűtőajtót. Louis teli szájjal nyüszögött valamit mikor kivettem egy dobozos kólát, mire kérdőn néztem rá. Lenyelte a falatot aztán válaszolt.

- Azt ne..- mondta nagy szemekkel és közben kezével mutogatott.

- Miért?

- Felráztam!- bólintott.- azt majd Niallnek!- vigyorodott el és gonoszul összedörzsölte a tenyereit és gondolatban szinte látszott hogy az egész jelenet lejátszódott előtte.

- Na jó ez azért félelmetes!- nevettem el magam az arckifejezését csodálva. Nem hazdok! Harry ekkor belépett a konyhába, mire a szívem egy hatalmasat dobbant.

- Jó reggelt!- köszönt fáradtan és göndör tincseibe túrt. Motyogva visszaköszöntem valamit, bár nem emlékszem pontosan, túlságosan is lefoglalt a karja ahogy megfeszült körülötte a vékony anyag, a pólója. És valami oknál fogva zavarban is voltam és ezt utálom. Louis hangosan elordította magát hogy "jó reggelt Hazza Styles" majd tovább folytatta a reggelijét. És úgy tűnt Harry is csatlakozik hozzánk. De ez csak egy pillanatig tűnt így, ugyanis hívták telefonon. Elnézést kérve ment ki a konyhából, én pedig a hajamba túrtam és úgy éreztem hogy nagyon meleg van a konyhában. Zavartan fújtam ki a levegőt, és hirtelen összetalálkozott a tekintetünk Louissal. Vigyorogva nézett.