omegle // cth [hungarian translation] BEFEJEZETT

Epilógus

"Már 2 éve, Chloe." tájékoztatott Calum és mosolygott.

"Tudom." vigyorogtom és nyomtam egy puszit az arcára.

Végre lediplomáztam és minden nap Calummal lehetek, a turnén vagy otthon. Még mindig munkát keresek, mondjuk.

"Még mindig emlékszem arra a napra, mikor legelőször beszéltem veled Omeglen." mondta Calum és csak hümmögtem, miközben a vállára hajtottam a fejem. "És az első alkalomra, mikor válaszoltam neked Twitteren és elmondtad 'Thomasnak' ezeket." nevetett, idézve Thomast és játékosan a mellkasába ütöttem, amitől még jobban csak nevetni kezdett.

"Fogd be, Calum. Ez zavarbaejtő." 

"És amikor először beszéltünk személyesen a könyvtárban, az Alapítványi napon és elmondtad 'Thomasnak', hogy mennyire nem tudod elhinni, hogy ez történt, akkor is velem beszéltél."

"Hogy őszinte legyek, még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok melletted most." ismertem be.

A bál estéje óta, teljesen elválaszthatatlanok vagyunk. Ez volt az az este, mikor megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője és még mindig erősek vagyunk, 2 év után is.

"És a bál napján, mikor-"

"Be tudnád végre fogni?" nevettem és közben felálltam az ágyról. Calum felült és visszanyomott az ágyra.

"Ne menj." nyafogott, és ez eszembe juttatta azt az esét, mikor azt hitte, hogy ott hagyom a bálon.

"Nem fogok, csak szeretnék inni egy pohár vizet." kuncogtam és végre elengedett.

Bementem a konyhába és megfogtam egy pohár vizet, ahogy mondtam Calumnak. Megittam mindet és felsóhajtottam.

Tényleg nagyon boldog vagyok, hogy ilyen messzire eljutottunk. Soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténik.

Calum nagyon megváltoztatott engem, már nem vagyok annyira bizonytalan, mint régen. Megtanultam szocializálódni és megtanultam gitározni, legalább annyira jól, mint amennyire Michael, mert mikor találkoztam Calummal, akkor mondtam Michaelnek, hogy tanítson meg és meg is tanított. 

Feleszméltem, hogy túl sokáig időztem el itt kint, úgyhogy gyorsan visszamentem a szobába. Calum az ágy mellett állt, majd odasétált elém és letérdelt.

Soha nem bukna meg azon, hogy meglepjen.

"Calum, mit csinálsz?" nevettem.

"Mit gondolsz, mit csinálok?" mondta szarkasztikusan és megforgattam a szemem.

"Nem, komolyan."

"Chloe, eljegyezlek."

Némán álltam. Nem gondoltam volna, hogy ez a nap is eljön. Folytattam a némaságom és hagytam Calumot beszélni.

"Chloe, hozzám jössz feleségül?"

A pillanat, hogy mi már 2 éve együtt vagyunk lepörgött a gondolataimban, az összes pillanat a banda társaival, nagyon szeretek velük lenni és az gondoltam, hogy összeházasodni Calummal csak egy álom.

De tévedtem.

"Calum, igen. Hozzád megyek." mondtam sírva, észre se vettem, hogy elkezdtem sírni.

Calum felhúzta az ujjamra a gyűrűt, majd megölelt.

"Ne sírj, hercegnő. Ne sírj." nyugtatgatott és szorosan megöleltem.

"Csak olyan boldog vagyok, soha nem hittem volna, hogy ez meg fog történni."

Calum rám mosolygott, "Szeretlek."

"Én is szeretlek, Calum."

THE END

----------------------------------

VÉGE.

EL

SEM

HISZEM

:"--)

SÍROK.

Még lesz egy búcsú rész és tényleg vége. :--(