12 MÁSODPERC

Valami váratlan

-Boldog Szülinapot!- Anya egy hatalmas, 18-as számmal ellátott tortát nyomott, csaknem az arcomba.
-Köszönöm, Anya, Apa, és gondolom Matt....
Anyám sajnálkozó arcára a következő volt kiülve: Az öcséddel sajnos nem tudunk mit kezdeni. De te még itt vagy nekünk!
-Matthewnak dolga van.-végül csak ennyit mondott
-Az öcséd nem egyszerű eset- tette hozzá apám.
Az nem kifejezés. Tényleg nagyon fura. Mert már egy hónapja csak este jár ki a szobájából, akkor is csak enni, meg gondolom wcre.....
-De hagyjuk az öcsédet, elvégre ez a te napod!-nyomta közelebb az arcomhoz, a már így is elég közel lévő tortát. Apám is mosolyt erőltetett az arcára.
-Nagyon kedves tőletek, hogy gondoltatok rám.
És valóban nagy szó, hogy egyáltalán az eszükbe jutottam. A mintaszülők....khmmm. Nos sosem voltak, és sosem lesznek azok.
-Akkor Zora öltözz aztán gyere le reggelizni. Reggeli után meg felszeljük a tortát.
A szüleim távozása után felkaptam a már tegnap kikészített ruhakupacot, és átvágtattam a fürdőszobába. Gyors zuhany és felöltözés után készen állok a reggelre!
Az almám felénél jártam, mikor csöngettek. Valami csak beszűrődött az előszobából, de még ígysem hallottam pontosan, ki az, és miről cseveg anyámmal.
-Zora, emlékszel még Anthonyra ugye?

                     ***************
Anya egy orvossal az oldalán jelent meg.
-Hát persze-feleltem kissé csalódottan. Mintha legalábbis a Mikulásra számítottam volna. Vagy akárkire, aki nem Anthony.
-Szia, talán emlékszel még arra a beszélgetésre....-kérdezte
Anyám értetlenkedve pillantott hol Tonyra, hol rám.
-Igen, valami dereng...valamiről dumáltál asszem'-feleltem, habár tisztán emlékeztem arra, hogy valami nagyon fontosról akart beszélni, ami nagyon nevetségesen hangzott.
-Zora a szádra vigyázz, elvégre egy
-Anya hagyjál már legalább a szülinapomon olyannak amilyen vagyok!
-Ilyen modortalannak?-oltott apám az újságja mögül.
-Semmi baj, mindig is ilyen volt-mondta Anthony. Inkább nem reagáltam a megjegyzésére
-Na, tessék mondjad azt az izét, és aztán hagyj, mert dolgom van.
-Hát jó. De ha lehet, akkor ezt előbb 4 szemközt szetetném veled megbeszélni.
-És a szülei? Tudnunk kell róla, ha valami felelőtlen dologra mond igent!
Ahhj. Mióta érdekli anyámat, mi van velem? Ja várj, meg van! Soha nem erdekelte, es most is csak az zavarja, hogy valamiből kihagyják. A kis minden lében kanál.
-Ha jól tudom, Zora hozhat önállóan döntéseket. Elvégre, mint önök is biztosan tisztában vannak vele, Zora felnőtt.-felém fordult- Boldog szülinapot- vetette oda mintegy  mellékesen.
-Igazán köszönöm-szemforgatva beinvitáltam kissé rumlis szobámba.
-Ejha, te aztán, te aztán!-szerintem nem talált szavakat. Na igen, nincs az a szó ami le tudná írni a szobámban uralkodó rendetlenséget😂
-Igen, ööh ja. De ez csak átmeneti felfordulás-szabadkoztam.
-Mi ez?-bökött egy plakátra az ágyam fölött.
-Ez egy banda, akinek a koncertjére mennék. Esetleg ha elkezdenéd végre ezt a marhaságot....-célozgattam.
Kissé felhúzva egyik szemöldökét, már szóra nyitotta volna a száját, de végül mégis becsukta.
Egy kis hallgatás után végre megszólalt. De mintha nem akart volna a lényegre térni, ezt mondta:
-Látom sokat nőtt a hajad.
Ami azt illeti, valóban, mostmár van! egyáltalán hajam. Amióta leborotválták a hajamat, hogy hozzáférjenek a sebemhez, azóta 3 év telt el. Az alatt sok minden változott. Többek között ugye megnőtt a hajam, most a vállamig ér.
De nem csak ez változott. Sőt, szinte már semmi sem a régi. Akkor még nem volt, ma már van motorom. Akkor még nem volt barátom, mostmár van.
Ő a dobosa a bandának, aminek a koncertjére mennék. Irának hívják. 2 éve ismertem meg, egy tüntetésen. (Pineapple Does Goes On Pizza!)-igen, ez egy poén tüntetés volt, de nekem sokat jelentett... Sok fiatal összeverődve a Palace Pizza előtt hangoskodva, jókedvűen. Sok ott megismert emberrel még most is tartom a kapcsolatot. Többen között Irával.. Ira sokkal érettebb és komolyabb mint én. Ő egészen más. Ezért is vagyunk jó páros, azt hiszem. Nem tudom, hogyan, de beleszerettem.
A legjobban talán azért szeretem, mert nem akarjuk a másikat megváltoztatni, olyanok vagyunk amilyenek,és ez így van jól. Habár, egy kevéske modort sikerült belémnevelnie😂 Ha nem is szándékosan.
-Khmm...szóval megváltoztál-zökkentett ki Anthony merengésemből.
-Hát igen, ami igaz, az igaz. Te viszont mit sem változtál.-ez így volt. Ez veheti bóknak is, bár nem annak szántam.-Ha kérhetem, akkor....
-Ja igen, a témához visszakanyarodva... Az a bizonyos kísérlet. Te és a "kiválasztottságod"-itt elnevette magát-nem vagy te semmilyen kiválasztott, Zora.
Egyszerűen csak alkalmas és elég fiatal egy időutazáshoz!

Na, itt az új rész. És tudom, már rég fel kellett volna raknom, de csak most volt hozzá kedvem, és időm. Viszont, hosszú lett, ahogy ígértem.
Holnap pedig jövök nektek egy újabbal.
                                    Caro