Aznap reggel szombatra esett. Most különösen koràn keltem,mert màr hat órakkor fent voltam. Mivel nem tudtam visszaaludni, ezért felöltöztem. Egy hosszú újjú fehér felsőt amin egy kék vassmacska van, egy sötét kék farmert és egy fehér vagy krém színű magassarkú cipőt vettem fel.
Levittem a kutyusomat Büszkét
sétàlni.Mire visszajöttem addigra Sarah is felébredt. Mire hozzàfogtam volna az ebéd elkészítéséhez megcsörrent a telefonom. Egy ismeretlen szàm vajon Enrique az? Félve felvettem a telefonomat.
-Igen tessék?-szóltam bele a telefonba
-Szia Laura én vagyok az Enrique csak azért hívtalak, hogy szeretnél-e velem ma talàlkozni?-kérdezte Enrique.
-Persze ezer örömmel mikor és hol?-kérdeztem félénken
-Este 7-kor megfelel? És a hàzatok elé mennék.-mondta Enrique.
-Persze nekem megfelel -momdtam. Màr-màr majdnem szétpukadtam az örömtől.
-Akkor lediktàlnàd, hogy hol laktok.
-Persze de elég ha a hàz elé jössz.
-Rendben diktàld
-Tulipàn utca hetedik épület
-Rendben akkor hétkor talàlkozunk. Szia!
-Oké Szia!-Na ki volt az?-kérdezte Sarah
-Enrique volt az és megkérdezte, hogy van-e kedvem ma hétkor vele talàlkozni. 😀 -vàlaszoltam
-És te mit mondtàl?-Kérdezte
-Szerinted??
-Jól van na- mondta***
Este nagy làzban égtem. Màr a ruhàm kivàlasztàsànàl leakadtam. Végül egy kék és lila színű ruhàt, lila cipőt, egy halvàny lilàs fehér kistàskàt és hozzà illő élszereket vàlasztottam.
A hajam is elkészült. Minden meg volt. Màr csak Enriquet vàrtam mikor érkezik ☺.