6:30. A telefonom borzalmas hangjára keltem. Hát elérkezett ez a szerencsétlen nap is. Újabb átkozott iskolai év veszi kezdetét. Sóhajtva keltem ki a puha ágyamból és csoszogtam ki a konyhába ahol az anyukám által elkészített reggelmimet találtam. Most mi van? Nem lehet egy 11-esnek előre elkészített kaját enni??Miközben ezt eszegettem a 2 húgom a világért se hagyta volna ki az alkalmat a piszkálásomra , de mielőtt visszaszóltam volna (ezzel teljesen lealázva őket) a telefonom jelzett ,hogy üzenetem jött, a barátnőmtől aki amúgy teljesen dilis...
-Hahiii Habcsók!:3 8 előtt 20 perccel a szokott helyen, deszkávaaal ;)
Remek! Pont ez kell most nekem mielőtt befognak még egy èvre a sulipadba.Gyorsan visszaírtam egy "okét" meg ,hogy ne késsen,ugyanis az èn kedves barátnőmnek ha azt mondod 8 akkor az neki fél 9 legalább.Visszabattyogtam a szobámba ahol kiválasztottam egy szakadt farmert,meg bő hosszújjút ezeket gyorsan magamra kaptam,aztán jött a hajam. Egyszerűen hátracsatoltam pár tincset ami elől volt és már kész is. Gyors smink ,fogmosás, majd a táskámat fölkapva elkiáltottam magam,hogy "Elmentem! Majd jövök!" és már le is léptem.
Gyorsan odaértem a megbeszélt helyre és hát nem kissé meglepődtem, mikor megláttam ,hogy Narely (így becézem a barátnőmet) már ott volt. A járda szélén ült a deszkáján de ami a legjobban ledöbbentett az az volt ,hogy épp egy kajásdobozból (??) ette a palacsintát (??!!) Szemöldökömet felvonva , fèlig röhögve léptem oda hozzá ,mire felnézett és teli szájjal megkérdezte:
-Habcsóóók!Sziaaaaa! Csokis....kérsz???
Én meg már meg se lepődtem csak odaléptem ès elvettem egyet......szóval így palacsintázva ballagtunk be a suliba. Bementünk a bazinagy ,már unalomig látott èpültbe majd pár embernek odaköszönve értünk oda a "törzshelyünkhöz". Ez igazából egy ezer èves fűtőtestet takar ahol a közeli barátokkal szoktunk "csövelni".Camilla, Bridget, Norah,Nora,Narely és én. A becses nevem pedig Chelsie Big. Nos...a nevem....fura...de már az összes humoros viccet hallotam róla és nem. Nem tartom őket viccesnek.
- Sziasztoook!!!!-köszönt Narely miközben eltette a táskájába a kajásdobozt. A többiek kérdőn néztek rá mire èn meg magyaráztam a dolgot.
-Palacsinta.-Erre mindegyiküknek fölcsillant a szeme, majd kitört a balhé. A vita tárgya: lekváros vs csokis palacsinta a jobb.Ez addig húzodott ameddig becsengettek mire sóhajtva elindultunk a terembe, de én hirtelen megtorpantam.
-Basszus! Le kell menjek az 5-be.-sóhajtottam - a húgaimnak oda kell adjam a házkulcsot, és jobb ha én megyek le minthogy ők jöjjenek fel.
-Elkísérjelek?
-Ne....nem kell. Menjetek be én gyorsan megjárom-indultam el lefele.
Na. Ez is kész. Már mentem is volna vissza amikor hirtelen egy éles, elismerő füttyszó hasított a levegőbe , mire én kérdő tekintettel néztem hátra ès hát mit ne mondjak.....a levegő bennemrekedt. Konkrétan egy félisten nézett vissza rám vigyorogva. Barna, kissé kócos haja lazán állt szerteszét s ezzel azt a tipikus "most keltem fel" benyomást keltve az emberben. Gesztenyebarna szemei kihívoan néztek az én íriszembe. Egy laza farmert meg egy fehér rövidújju volt rajta a hideg időjárás ellenére ami látni engedte a srác kidolgozott karjait. Sajnos mielőtt tovább bámulhattam volna (elidőzve az ajkain) megtörte a varázst azzal , hogy megszólalt
YOU ARE READING
Egy ágyban a padtársammal! Cameron Dallas ff.
Fanfiction"-Valóban?-jött egyre közelebb- A te fejedben meg se fordult milyen lehet amikor megcsókollak? -nyalt végig az Ajkán -Vagy amikor éppen....többet is teszek veled?-ennél a mondatnál már olyan közel volt ,hogy éreztem a mentolos leheleté...