-Mivan??? Mostmár aztán elegem van! Mondd el mi a francról beszélsz ne baszd tovább az idegeimet!!-kiáltottam rá idegesen
-Tudod-röhögte el magát gúnyosan-szólhatott volna esetleg, hogy pasija van mielőtt megcsókol, csak úgy mondom.Bridget pov
Nem hittem a fülemnek.Chelsienek...van valakije?? Mégis mióta? És ki?? Azt hittem miután az a görény kihasználta nem is próbált senkivel összejönni.
-Ez nem igaz.-ráztam hevesen a fejem-Chelsienek nincs senkije!
-Ahha jó.-zárta le a kissé heves beszélgetésünket Cameron.Viszont én nem hagyhattam, hogy egy ilyen kis semmit mondó mondattal érjen véget a kettejük története!-Istenem mennyi hülye emberrel vagyok körülvéve-sóhajtottam drámaian, majd Cameront magam előtt lökdösve indultam vissza az osztályba.
Egyébként ha nagyon nem akart volna jönni simán le tudott volna rázni, szóval ezzel elárulta magát...Na meg az sem jött rosszul, hogy be volt csengetve úgyhogy ígyis úgyis vissza kellett volna menjen és gyanítom, hogy ez is közrejátszott abban, hogy engedett az akaratomnak.
Chelsie pov
Becsengettek és már éppen összeszedtem magam valamennyire amikor belépett ő, minden bajom okozója alias Cameron.
Mondanom sem kell az adrenalin olyan gyorsan áradt szét a testemben mint a villámcsapás, de mivel a büszkeségem nem engedte, hogy foglalkozzak vele csak elfordítottam a fejem, jelezve, hogy én most meg vagyok sértve.
Nos ez az egész "a büszkeségem nem engedte, hogy rosszat csináljak"elmélet addig tartott amíg beljebb nem lépett a terembe.
A tenyerem viszketni kezdett egy kiadós pofon reményében, és hát ki vagyok én, hogy gátat szabjak neki?
Így történt, hogy a tenyerem hangosat csattanva ért össze Cameron arcával. A pofon osztogatásban mindig is jó voltam ezért nem is lepett meg, hogy a tenyerem nyoma vörössen ízzott a fiú arcán.
-Te...te megpofoztál??!-nézett rám kikerekedett szemekkel Cameron, és a mondat végén hitetlenkedve felvitte a hangsúlyt, mintha nem tudná eldönteni, hogy kérdezze, vagy kijelentse.
-Pff...mégis minek néz ki?! Velem nem fogsz játszadozni az egyszer biztos!!-közöltem vele kicsit felemelve a hangom, de szerintem nem igazán foglalkozott a mondandómmal mert éppen az arcát tapogatta az egyik kezével, miközben hol rám majd a tenyerére nézett meglepődve.
-Te megpofoztál!! Engem!!-kiálltott fel mintha neki csak most esne le a dolog -Oda a gyönyörű arcom! Legalábbis ameddig el nem múlik a nyoma, utánna megint olyan páratlan lesz mint az előtt-gondolkozott el egy pillanatra-De akkor is! Megpofoztál!!
-És megint meg tenném csak, hogy tudd-néztem a szemeibe kihívóan.A tanárnő pedig ezt a pillanatot választotta arra, hogy bejöjjön.Nem mondom tökéletes időzítés. Ami viszont felettébb idegesített az az, hogy Cameron láthatóan nem szándékozott elmenni mellőlem csak állt ott és várakozón nézett engem. Én meg fura tekintettel néztem vissza rá. Nem értettem mit akart, mert az, hogy én bocsánatot nem fogok kérni az is biztos!
Akkor lepődtem igazán meg amikor Cam sóhajtva megemelt és arrébb rakott, hogy beférjen a mellettem levő padba. Nem tudtam min akadjak ki jobban, azon, hogy Cameron szemmel láthatóan minden különösebb erőlködés nélkül emelget,vagy azon, hogy elfelejtettem, hogy ez az ember a padtársam. A padtársam!! Cameron kibaszott Dallas a padtársam az elkövetkezendő 2 évre! Te jó ég! Lőjjetek fejbe!
Szerencsére a 2.napon még senki nem tanít rendesen csak azok a tanárok akik elmeháborodottak úgyhogy viszonylag könnyen eltelt a nap. Ahha, azt hittem. Viszont még volt egy kémia óránk, amit ha sírva is de ki kellett bírni.
A kitartáson példaértékű volt egészen addig amíg a tanárnő úgy nem döntött, hogy megkecsegteti nekünk a fantasztikus humorérzékét.Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtünk beszélni az ion meg elektron le ad meg fel vesz meg mit tudom én ,aztán eljutottunk az egyesülési reakciókhoz ès mivel nem igazán figyeltem úgy döntött, hogy mondd egy értelmes példát
-....és pont ezért ha Chelsie fut Cameron után akkor...
-Na még mit nem! Én aztán nem futok senki után, fussanak ők utánam-közöltem teljesen természetesen mire Cameron akárhogy próbálta nem tudta elrejteni a szája sarkában megbúvó mosolyt.Akárhogy haragudtam rá, bármit is gondoltam róla ezelőtt az mind elszállt amikor mosolyt csaltam az arcára és csak a színtiszta melegség öntött el. Olyan érzés kerített hatalmába, hogy nekem is mosolyognom kell, de még időben észbe kaptam és elnéztem róla.
Ezek után szerencsére gyorsan kicsengettek én meg már pakoltam a táskámba a dolgokat ,hogy minél hamarabb szabadulhassak amikor Norah odajött a padunkhoz
-Na és te Chels??Jössz??
-Hova??
-Hogyhogy hova??! Elfelejtetted?? Az év nyitó buliba, természetesen
Jajj hát persze. Az èv nyitó buli. Minden évben megrendezik a fél iskola elmegy onnan pedig a szokásos hangos zene és pia. De mégis különbözik abban, hogy nem az az eltúlzott hanem egy tényleg jó buli, ahol vègleg elbúcsúzhatsz a nyártól.
-Ki nem hagynám!-vigyorogtam ezerrel
-Remek-viszonozta a tettemet Norah.- 8-ra gyertek.
Jól hallottam?? Gyertek?! Mármint én és...
-Oké.-mondta Cameron.Atyaég! Én és Cameron egy buliban ahol sok mennyiségű pia található?? Na ebből baj lesz már a zsigereimben érzem....
YOU ARE READING
Egy ágyban a padtársammal! Cameron Dallas ff.
Fanfiction"-Valóban?-jött egyre közelebb- A te fejedben meg se fordult milyen lehet amikor megcsókollak? -nyalt végig az Ajkán -Vagy amikor éppen....többet is teszek veled?-ennél a mondatnál már olyan közel volt ,hogy éreztem a mentolos leheleté...