Egy majdnem igaz történet/+18/

1.4

A telefonom pittyegése zökkentett ki. Mikor megnéztem az üzenetet, kihagyott egy ütemet a szívverésem és nem hittem a szememnek, ahogy olvastam a sorokat...

-Imádtam a mai napot. A csókod viszont rádöbbentett arra, hogy egy ideje többet érzek irántad,mint barátság...Nem akarom elrontani a barátságunk, de szeretlek és ha te is szeretnéd nagyon örülnék neki hogyha megpróbálhatnánk a kapcsolatot-ahogy olvastam a messenger üzenetet, nem tudtam mit gondoljak. Vegyes érzelmek cikáztak bennem. 
-Adam ezt majd élőben kellene megbeszélnünk szerintem.
Mikor következőleg találkoztunk megbeszéltük, hogy megpróbáljuk. Akkor azt hittem menni fog.

--- 2 héttel később ---

  Én megpróbáltam! Elmondta, hogy szeret és azt, hogy ha én nem bánom szeretné velem megpróbálni. Megpróbáltuk. De nem ment egyszerűen nem voltam belé szerelmes, tudtam, hogy nem lennék képes annyit adni neki amennyit megérdemel. Azonban elveszíteni sem akartam és akkor ott álltam és döntenem kellett, hogy vagy kitalálok valamit, vagy elveszítem a legjobb fiú barátom. Ez alatt a néhány hónap alatt annyi mindenen mentünk keresztül, annyi mindent megosztottunk a másikkal. Ezt nem dobhatjuk el a viszonzatlan érzelmek miatt. Tudom, hogy milyen rossz neki, átéltem már én is.
-Adam én nagyon szeretlek, de nem vagyok beléd szerelmes. Sajnálom. Viszont imádlak, mint barátot- járt az agyam, hogy vajon mit tehetnék, amivel nem veszítem el teljesen.

Gondolkozz Trice, gondolkozz!!! Nem szabad elengedned!-ezen gondolkodtam miközben fel-alá járkáltam a szobámban.
Ekkor ugrott be...mikor velem ez volt az az illető azt mondta legyünk barátok extrákkal...így én sem gondolkoztam egyből kimondtam...
-Adam legyünk barátok...extrákkal...
Láttam az arcán a meglepődöttséget.
-És ez mit takarna pontosan?-kérdezte
-Hát barátok lennénk, tehát semmi érzelem, deee lehetnének dolgok...például  ilyenek- ekkor prezentálás képen megcsókoltam és rámarkoltam ágaskodó férfiasságára, ami egy férfias morgást váltott ki belőle. Láttam, hogy tetszik neki, de kicsit izgultam, hogy belemegy e.
-Hááát nem is tudom...Naná, hogy belemegyek-nevetett fel.
Óriási kő esett le a szívemről amikor is tudatosult bennem, hogy nem veszítem el.
-Nos akkor akár el is kezdhetnénk ezt a dolgot itt és most. nem gondolod? Itt nem lát meg senki- kacsintott rám
Mosolyra húztam a számat és megcsókoltam. Kis idő elteltével egyre lejjebb haladt és a nyakam hintette be nedves puszikkal. Éreztem, ahogyan egyre nedvesebb leszek. Mikor megharapta az érzékeny bőrt aprót nyögtem. Ezen csak még jobban felbátorodott és felkapva csókolt tovább és az ágyra vitt. Megszabadított a ruháktól én pedig átadtam magam a kényeztetésének...