Egy halott a pasim!

-2-

Este van. KOPOGNAK! Megint kezdődik. Itt van. Most csak Lisa hangját hallom. De csak a háttérben. Most megpróbálok nyugodt maradni. Ülök az ágyamon, és mélyen lélegzek. Ekkor a különös Jacob hangját vettem ki a zajokból. Nem értettem mit mondott, de megint azzal a lágy hanggal, mintha közelített volna felém. De abbamaradt. Újra hallottam mindent. Nem bírtam, sikítottam, és földre kerültem. Kapálóztam a lábammal a levegőben, miközben anya figyelte az ajtó nyitott sarkából  a szenvedésem. 

Istenem! MENJETEK MÁR EL INNEN! Mit akarsz? Hogy érted? NEE! HAGYJ BÉKÉN. Ne, már megint, megint! Ne, nagyon fáááj, ne csináld ezt! NEEE... - a gondolatok hangos üvöltésben törtek ki a fejemből. Nagyon fájt mindenem. Olyan érzés ez, mint amikor hulla fáradtam egy kamiont akarnának veled felemeltetni. Ugye milyen képtelenség? 

Bealudtam a földön, a sikításaim közepette. Reggel anya gofrit sütött nekem. Felkaptam az iskolatáskám, benyeltem egy gofrit, és elindultam arra az átkozott helyre, melyet a "tudás otthonának" neveznek. Kétlem...

Egy barátom sincs. Csak ülök a teremben, és nézem, ahogy a többi lány vihogva táncot jár az asztalon, majd végül az osztály macsóinak karjaiba hullanak. Furábbak mint én. Nagyon rossz, hogy egész nap szinte meg sem szólalok, hiszen lételemem lenne a beszéd, de az utóbbi időben már csak utálattal tudok gondolni minden egyes párbeszédre, amit az emberekkel hoztunk össze, igazán kínosra.

Ballagtam haza az iskolából, amikor anyát már az utca elején is kiszúrtam. Bevásárlótáska volt nála. Akkor most vásárolni megyünk. Az általában jó szokott lenni. Nem kell kommunikálni emberekkel. Csak vásárolgatni, csak csodálni a ruhát, és egyszerűen gyönyörködni. Amint beléptem a kapun, anya egy puszival fogadott:

- Jössz velem vásárolni? Épp leértékelés van! - kacsintott rám.

- Persze, ki nem hagynám. - mondtam lelkesen, majd iskolatáskámat behajítottam a bejárati ajtón.

Beültünk a kocsiba. Most vettünk egy újat, és még benne volt az a jellegzetes márkaszag. Istenem, de szeretem ezt az illatot!

Az áruházba beérve megtekintettem egy igazán előnyös blúzt, az egyik kirakatban.

- Anya, én bemegyek oda, az a felső nagyon tetszik! - mutattam rá a kirakatban a ruhadarabra.

- Kicsim, az az igazság, hogy igazából, nem is tudom, hogy mondjam el, de szerveztem neked egy..

- Egy? - miben sántikálhat anya? Basszus...remélem nem...

- Egy vakrandit. - mondta ki végül. Szóval valami csinit vegyél.- közölte.

Istenem! Hol jár anya? Én vakrandira? Istenem, Karen...

Végül sajnos belementem a dologba. Vettem egy fekete, testhezálló ruhát, amihez passzoló cipőt is találtam. Indulhattam haza, és kezdődhetett, ami minden lánynál szokás egy randi előtt: a több órás készülődés. Hihetetlen, de ez egy picit még engem is feldobott.(bár nem vallottam be sem anyának) Vakrandi, megyek!