Egy halott a pasim!

-4-

Az étterem, ahova vezetett, egy elég elit hely volt. Ahogy leültünk egy asztalhoz, máris jött a pincér. Hozott étlapot, majd visszament a konyha bejáratához, és leste, hogy mikor kívánunk rendelni. 

Nagyon sokan voltak az étteremben. A zömük munkaügyben volt hivatalos, valamilyen megbeszélésre. Mindenkin öltöny és kisestélyi tündöklött. Szerencse, hogy én sem öltöztem alul.

- Te mit kérsz? - kérdezett Adam.

- Nem tudom, talán egy mézes csirkét kérek, salátaágyon. - mondtam a legelső szemem elé kerülő ételt.

- Oké, és mit iszol? 

- Vizet. - nyögtem.Kezdett megfájdulni a fejem. Hihetetlen... Pont egy randin. Amin végül is a srác nem szól hozzám egy szót sem... 

A pincér felvette a rendelést. Most már csak nem ülhetek szótlanul egy ilyen helyen.

-  És mi a hobbid? - "istenem Anne, ezt elszúrtad!"- gondoltam magamban. Hogy lehet egy kérdést így megfogalmazni!?

- GTA.

- Tessék? - ugye most nem egyszavas választ akart adni a kérdésemre? Méghozzá ez a kigyúrt szőke izmos testű pali, akit nem lehet már tovább fokozni, annak nem az edzőterem a második otthona, hanem a számítógép? Oh... 

- Játszok.

- Értem. - na itt már minden reményem elszállt arról, hogy több randink lesz mint egy...

Itt egy nagyon hosszú kínos csönd következett. Eközben már elviselhetetlenül fájt a fejem. Küszködnöm kellett, még a levegővételért is. Elnyomott az álmosság, de mégsem alhatok el egy randin... Amikor kihozták a folyékony gyógyszerem, egyből meghúztam, de nem segített. Egyszer csak elkezdett zúgni a fülem. Ne. Tudom ez mikor van... Este...

És megint meghallottam! De most csak ŐT! Csak Jacob süvített a fülembe. Nagyon rossz volt. A fejem már elviselhetetlenül fájt. Nem bírom tovább!!!! 

- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE! - sikítottam fel. A köryezetemben lévők igyekeztek nem rám figyelni, de elkerülhetetlen volt a jelenlétem. 

" Hagyd itt" hallottam a hangját a fejemben. Utána többször is elismételte. Mit akar? Miért teszi ezt? Istenem, miért pont velem történik ez!?

- Mennem kell. - vettem fel a kabátom.

- Mer? - kérdezte udvariatlanul. - még itt sincs a kaja. 

- Örülök, hogy találkoztunk. -és ezzel elviharoztam.

A hang csendesedett a fülemben, már már elviselhető volt. A fejfájás megszűnt. De Jacob csak mondta, és mondta. " Menj a temetőhöz"

- Tessék? - kérdeztem a járókelők füle hallatára vissza.

- Menj oda! - ismételte.

Istenem! Már válaszol is... Most mit tegyek? Komolyan menjek a temetőhöz? Mit teszek magammal?