Fáradtan csoszogtam be a szobába, majd leültem James mellé.
- Héj. Löktem meg óvatosan. Nem reagált. - James. A fülbe ordítottam majd mikor megláttam a fejét, szakadni tudtam volna a röhögéstől.
- Már aludni sem hagysz?! Morgolódott, Mr morci.
- Ja hogy nem akarsz játszani? Meglepetten néztem a fiúra majd egy pillanatra lehunytam a szemeimet.
- Mit szeretnél játszani? Döntötte oldalra a fejét. Felcsillantak a szemeim, majd közelebb húztam a székem Jameshez.
- Nagyon egyszerűek a játék szabályok, viszont van benne egy bökkenő. Biggyesztettem le a számat.
- És még is mi lenne az ?
- Ha veszítesz, itt kell hogy maradj velem egy bizonyos ideig.
- Rendben. Bólintott határozottan. - És ha én nyerek?
- Akkor elmehetsz, sőt azt sem bánom ha egyből a zsarukhoz mész. Szorítottam ökölbe a kezeimet.
- Mi a játék lényege?
- Nagyon egyszerű. - Ki fogom kötözni az egyik kezed, de semmi trükközés. Megrázta a fejét. - Te húzod majd a rövidebbet. Figyelmeztettem.
- Kezdjük már! Türelmetlenkedett.
Egy kést levettem az asztalról.
- Ha kiabálsz, kétszer szúrom beléd a kést, viszont ha jófiú leszel, csak egyszer, sőt még védekezhetsz is Eloldozom az egyik kezét, majd mosolyogva arrébb lépek. Csak bólint én meg megindulok felé. Próbálom beleállítani a kést a combjába, de akár hogy is próbálkozom egy kézzel simán elüti a kezemet.
Ideges leszek, majd egy határozott mozdulattal beleállítom a kést a kezébe. Fájdalmában összeszorítja a szemeit, majd elfordítja a fejét. Nyöszörög, iszonyatosan fájhat neki, de ez engem cseppet sem érdekel. Tudom hogy a következő lépésemnél feladja és akkor én győztesen jövök ki a mi kis játékunkból.
Míg ő nem figyel, beleállítom a combjába a kést amit egyszer legalább megforgatok. Rám néz szemei tükrözik fájdalmát, és abban a pillanatban elvesztek mindent. James hallgat, száját beharapja, kezei ökölbe szorulnak.
Hallgat, de még mennyire hogy hallgat, és ez kibaszodtul idegesít. Miért nem ordít? Kihúzom a combjából a kést, majd messzire elhajítom. Nagyot sóhajtok, majd elkezdem lefertőtleníteni a sebeit.
James hálásan néz rám mire én megforgatom a szemeimet.
~ Két órával később ~
- Mehetsz. Hajtom le a fejem, miután elláttam a sebeit.
- Nem tudok lábra állni. Suttogja.
- Leszarom, vagy mész vagy maradsz, de akkor már nem lesz több esélyed menekülni. Mutatok az ajtó felé.
- De nem tudok lábra állni, bassza meg! Kel ki magából.
- Old meg!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
