Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
¤ Két hónappal később ¤
James szemszöge
A plafont bámultam. Az utcai lámpák egy kis világosságot adtak a szobámnak. Szemeim megteltek könnyekkel, melyek szép lassacskán lefolytak arcomon.
- Héj, James. Anya nyitott be a szobába, majd beljebb jött és leült az ágyamra. - Hogy érzed magad?
- Szarul. Haraptam be a számat, de a könnyeimet nem tudtam elfojtani.
- Nem lenne egyszerűbb, ha elárulnád hogy ki volt az? Végigsimított arcomon. Nem válaszoltam egyszerűen csak megráztam a fejemet. - Rendben, de ha bármikor beszélni szeretnél, meghallgatlak, mindenben segítek, csak kérlek mond el nekem, ha készen állsz rá. Megint csak bólintottam, mire ő adott a homlokomra egy puszit majd kiment a szobámból.
Dideregve húztam magamon össze a kabátomat, majd egy szál cigit előhalásztam a dobozból. Az eső kopogott az aszfalton, a szél még erősebben süvített, így mikor megakartam gyújtani a cigarettát, a tűz elaludt.
- Francba, a rohadt életbe. A cigit visszatettem a dobozba majd az öngyújtóval együtt visszamélyesztettem a zsebembe. Elindultam megint, de mivel nem néztem előre, így aki mellettem elhaladt nekem jött aminek következtében hátra estem.
Lisa szemszöge
Rettentően ideges voltam. Kibaszottul hiányzik, viszont az a legfurcsább az egészben hogy még nem ülök emberölés vádjával a sitten. Vajon miért nem jelentett fel?
- Figyelj már jobban. Mordultam fel.
- Ne haragudj, én csak... nem figyeltem.
A hangot, bármikor, bárhol felismerném. A hideg végigszaladt a testem minden egyes részén, mire én megborzongtam. Lesütöttem a szemeimet egy pillanatra, majd megfordultam. A fiú még mindig a vízben ült fejét a térdeire hajtotta, kezeivel átölelte lábait.
-James?! Egyszerre volt a hangom meglepett és féltő is.
James szemszöge
A hangra felkaptam a fejem, majd hátra néztem és megláttam azt a tökéletes arcot, azokat a gyönyörű szemeit.
- James, kelj fel onnan. Rivallt rám, majd mikor észrevette hogy nem mozdulok közelebb jött hozzám majd felsegített a földről. A könnyek akaratom ellenére is lefolytak az arcomon. - Nem foglak bántani.
- Tudom. Lehajtottam a fejemet. Meg szeretném ölelni.
- Miért nem jelentettél fel? Felkaptam a fejemet majd ránéztem.
- Mert nem, és kész. Hirtelen elkapott a harag. - Örülhetnél neki, nem kellene itt rinyálnod. A kezeimmel össze vissza hadonásztam.
- Jól van na, nyugodj már meg. Lefogta a kezeimet.
- Vigyél magaddal! Szemei kikerekedtek, majd kacagásban tört ki.
- Te meghibbantál.
- Vigyél magaddal, kérlek. Kikaptam a kezeimet a szorításából, majd a lábai elé térdeltem. Lábait átöleltem majd zokogásban törtem ki.
- Miért akarod ennyire hogy megöljelek? Túrt bele gyengéden a hajamba.
