After I Died⏲ BTS

Harmadik fejezet

Destiny szemei egyből kipattantak, mikor véget ért az álma, ami inkább visszaemlékezésnek mondható. Lassan körbenézett, majd felfogta, hogy még mindig az út közepén fekszik. Megpróbált felállni, de teste a gyógyszerek hatása alatt volt. Képtelen volt.

Ohm, ízé, sajnálom.- Taehyung hangja még mindig visszhangzott fejében, ami valamilyen okból sírásra késztette. Ez volt az egyetlen dolog amit tehetett, sírhatott. Megint. -Mindig csak erre vagy képes.-suttogta magában.-Most már kapd össze magad!- ezt már hangosan mondta.

Erőt vett magán, és feltápászkodott a nedves betonról, majd elindult hazafelé. Alig lépett párat, de megint szédülögni kezdett.-Majd én segítek.-mintha Tae mondta volna. És egyre csak ismételgette.-Majd én segítek.-Des kezeit fülére tapasztotta, így próbálta elüldözni az agyában lévő hangot, mert az nyilván csak ott volt.- Taehyung már elment!-válaszolt akaratosan.

-Majd én segítek!-most már üvöltözött a hang a fejében, mire fogait összeszorítva üvölteni kezdett. Destinyt kicsit sem érdekelte, hogy ki hallja és mit gondolnak róla, ő csak üvöltött, mire a hang felszívódott. Szemeit szétnyitotta, de még mindig a sötét utcán állt. Egy apró virágo volt előtte. Egy apró, piros virág. Aztán még egyet meglátott. Egy pontosan ugyanolyat. Még a kis szakadás is ugyanolyan volt az egyik szirmán. Keserű mosollyal arcán nézett vissza a komor házakra. Mintha azok is megduplázódtak volna. Kétségbeesetten forgatni kezdte fejét, de mindenből kettő volt. A mellette lévő kopasz fából, a feldöntött kukából, sőt még a Holdból is. Ez zavarta össze leginkább, hiszen Hold biztosan csak egy van. Kezét koponyájához emelte, majd gyengéden rákoppintott, de semmit nem érzett. Még egy párszor megismételte, majd szabályosan verni kezdte saját fejét.  Kezén már ott folyott friss vére, még sem érzett semmit. Hirtelen újra a virágra nézett. Még mindig kettő volt, de már közel sem voltak pirosak. Teljesen átmentek a szürke egyik sötét árnyalatába és úgy is maradtak. Lassan letérdelt a fűbe, majd a virág szárához nyúlt. Száraz volt. Egy mozdulattal letépte, de amint elvált a földtől, mintha ő is szétszakadt volna. Szemei lecsukódtak és a földre hullot, akárcsak a kezében lévő virág.

~2013. 02. 01~

-Most meg hova megyünk?- nézett vihogva  barátjára, aki kezénél fogva húzta maga után a lányt.

-Meglepetés.-pillantott hátra egy pillanatra.

Des alig bírt a bőrében maradni az izgalomtól. Még sosem szökött ki éjszaka, főleg nem úgy, hogy Jin hívta el.

-Itt vagyunk.-állt meg előtte a másfél fejjel magasabb fiú. Csak menj be ezen az ajtón.-mutatott egy barna ajtóra.

-De mi van bent?

-Majd meglátod, de garantálom, hogy örülni fogsz neki.-mosolygott rá barátja, majd hátat fordított és elment.

Destiny először kicsit hezitált, majd végül lenyomta a kilincset és belépett a sötét szobába.

-Hahó!-szólalt meg, de senki sem válaszolt, helyette egyszerre felkapcsolódott az összes lámpa a szobában és Taehyunggal találta szemben magát.

-Szia.-mosolygott rá a fiú.

-Szia.-Des is mosolyra húzta száját.-Miért vagyunk itt? És miért hozott ide Jin?-érdeklődött.

-Mert beszélni szerettem volna veled.

-És miről?

-Tudod ez bonyolult és nehéz, de nem kertelek. Szóval Destiny-az ő szájából mindig is jobban hangzott a neve- kis korunk óta együtt élünk szinte, hiszen legjobb barátok vagyunk. És rengeteg közös élményünk volt és lesz is még. És egyszerűen imádlak.

-Én is imádlak Tae, de ehhez miért kellett ide jönnöm?

-Nem érted.-nevetett kínosan.-Tudod mit, inkább megmutatom!-mondta majd lehunyta szemeit és lassan közeledni kezdett a lány felé, majd mikor ajkaik összeértek hatalmasat sóhajtott. Mintha egy régóta hordozott teher most hullott volna le róla.

-Destiny, -nézett mélyen szemeibe, miután elváltak- én szeretlek téged.