Végleg

||. Mia kórházban

Kórházban vagyok, a külső ablaknál Judith ordítozik az orvossal, Alexandra sír, Annie meg tanácstalanul mered rám. Emlékezet kiesésem van mert nem tudom mit keresek itt. Bejön az orvos és közli Judithtal hogy véget ért a 2 napig tartó kómám de valószínűleg hetekig bent tarthatnak megfigyelésre. Elmondták,hogy hétvégézni voltam, ahol meggondolatlan voltam és Adammel kocsikázni indultam éjszaka az erdőben, ami miatt fekszem most itt. Adamnek eltört a karja és kómában van, nálam viszont még semmi sem jelentkezett. Judith leszidott amiért nem tudott megint róla, hogy elmentem. Mind eközben egy dolog járt a fejemben. Adam hol lehet? Szó nélkül felálltam és kisétáltam a folyósóra. A velem szemben levő kórterembe feküdt mozdulatlanul. Megfogtam a kezét ekkor egy nővér indiszkréten kitessékelt mondván hogy senkinek sem szabad itt lennie.
Judith otthagyott engem annyira kivolt bukva rám, testvéri szeretet igen. Alexandra és Annie magyarázatot vártak.
Megkértem menjenek el.
Átmentem Adamhez, nem tudtam hogy alszik-e vagy még mindig kómában van. Nem tudom mennyi ideje ülhettem ott amikor felnyította a szemét, a fények ahogy megvilágították a vonásait... szótlanul megöleltem majd megbeszéltük az aznap estét. Örültem hogy nincs kómában már. Vele mindig biztonságban éreztem magam.