Végleg

|||.

Másnap bejött hozzám Annie, de meglepő módon állt még valaki az ajtó előtt. Adam barátnője, Dorothy. Bejött gyógyulást kívánni, majd ment is Adamhez, elfordultam mert nem akartam látni az enyelgésüket. Annie felismerte a szememben a titkot, nála jobban nem ismer senki. Tudta, hogy szeretem Adamet. 5 éves korom óta Adam életem része, ez az új kapcsolata kicsit megviselt mert tényleg olyan volt mintha szeretné Dorothyt. A lány miatt meg azon a bizonyos pénteken elmondta, hovy megkell szakítanunk mindenféle kapcsolatot, közölte velem,hogy többé nincs szüksége rám.
Arra számítottam hogy akkor láttam utoljára mert nem szándékoztam többet keresni őt.
Felmemtem a kórház tetejére. Kellett egy kicsi nyugalom. Felfele menet egy nővér követett, nem szólt hozzám viszont minden lépèsemet figyelte. Utánam jött a tetőre, nem szólt semmit, bár mindketten tudtuk,hogy nem szabadna ott lennem. A nő azt kérdezte anyámról tudok-e valamit. Meglepett a kérdés, eltűnése óta senki nem kérdezett felőle. A nővér közeledett felém és szemébe rossz szándékot véltem felfedezni, nem tévedtem. A nő 3x próbált lelökni a tetőről.
-Anyád miattad halt meg,ő a testvérem volt, neked kellett volna meghalnod.
- de hisz anyám nem is halt meg- válaszoltam elbicsaklozt hanggal.
-de, anyád három éve halott, tagja volt egy szervezetnek, zsarolták őt és téged kértek zálogba, anyádat 10 évig kínozták hogy adjon oda téged. Anyád nem adott és meghalt érted, neked kellett volna - mondta nekem mérgesen.
Tehetetlen voltam, gyűlöltem magamat. Nen tudtam elképzelni, hogy ez igaz lehet. A nő otthagyott szótlanul és rám zárta a reteszt. A decemberi hidegben nem volt ez túl kedvező. Nem tudtam mikor találnak meg, meg is fagyhattam volna. Másnap reggel egy orvos talált rám eszméletlenül, kellett néhány óra amig "kiolvadtam".
Kellett néhány óra amíg felmelegedett a testem.
Később arra ébredtem, hogy Adam ül az ágyam szélén.
-szia, jól vagy ugye?
-hát nem egészen tudok megmozdulni, de nyugtat a tudat, hogy még élek.
-annyira aggódtam èrted, annyit kerestelek egész éjszaka.
Szomorú mosollyal néztem rá, tudtam, hogy amíg a kórházban vagyunk, addig beszélünk csak.
-Adam.. (kerestem a szavakat), most mi lesz? Nemtudom elképzelni az életem nélküled.
- Tudod Mia, én kedvellek téged de Dorothy nem, így ki kell zárjalak miatta az életemből, meg kell értened.
-O, oké.
- Szerintem a mai nappal zárjuk le azt a bő 10 évet, sajnálom, hogy ennyiben hagytuk.
Erre nem tudtam mit mondani könnyekkel szememben ültem az ágyon és éreztem hogy kitéptek egy darabot belőlem. Egy nap alatt vesztettem el a legjobb barátomat és az édesanyámat is. Nem akartam senkivel beszélni, nem akartam hogy tudják mennyire szörnyű ember vagyok.