Leaving The Past Behind (HU)

1. fejezet

A történet Aresto_Momentum tollából jött, a karakterek J. K. Rowling tulajdonában állnak!

A háború után, mindenki élte az életét. Ginny és Harry összeházasodtak. Harry aurorrá vált, csakúgy, mint Ron. Ron és Hermione szakítottak, mert a lány megtudta, hogy Ron megcsalta őt. Ezért a boszorkány úgy döntött, a mugli világban fog élni, hogy elfelejtse fájdalmát.

Öt év telt el azóta, így mondhatjuk azt, hogy ők már nem azok a gyerekek, akik voltak. Hermione egy étteremben volt felszolgáló közel a lakásához. Nem volt sok barátja, néha bagollyal üzent Harrynek vagy Ginnynek, akik próbálták kiszedni belőle otthonának címét, de ő mindig csak tereli a témát. Hermionénak egyedül kellett lennie.

- El fogod még ma mondani, hogy mit akarsz enni, vagy csak itt fogsz ücsörögni zárásig? - kérdezte egy vásárlótól. A férfi felnézett, mire mindkettőjük szeme kikerekedett.

- Granger?!

- Malfoy?! Mit csinálsz te itt? - a lány tudta, hogy a fiút nem rendelték be az Azkabanba, de sosem gondolta volna, hogy Draco Malfoyt a mugli világban találja.

- Örülök, hogy megtaláltalak, Granger. Van egy perced? Beszélni szeretnék veled - Mione értetlenül pillantott rá.

- Most nem, de... találkozzunk hétkor a könyvtár melletti parkban.

- Rendben, nekem jó, majd ott találkozunk!

Hermione fél hatkor már a lakásán volt, hogy elkészüljön a találkára. Nem tudta, pontosan miért is ment, de fontosnak látszott.

Háromnegyed hétkor már úton volt a park felé, eszméletlenül idegesen. Ahogy odaért, megpillantotta Dracot, aki egy padon ücsörgött. A fiú látta őt közeledni, és az sem kerülte el a figyelmét, hogy milyen gyönyörűen festett.

- Hát, Malfoy, mi olyan fontos, hogy el kellett ide jönnöm?

Percek múlva szólalt csak meg a férfi.

- Sajnálom.

- Mit?

- Mindent. Tudom, hogy a bocsánatkérésem semmi ahhoz képest, amit tettem. De belefáradtam, belefáradtam abba az emberbe, aki nem akarok lenni. Megértem, ha nem bocsájtasz meg - Draco nem vette észre, de könnyek folytak végig arcán.

- Draco... megbocsátok.

- Tényleg?

Hermione mosolyogva bólintott, majd adott neki egy zsebkendőt.

- Igen, hisz minden ember megérdemel egy második esélyt.

- De az én esetemben szerintem nem érdemlem meg - mondta, könnyeit törölgetve.

- Igenis, megérdemled. Draco, mindaz, amit tettél velem a múlté.

- Köszönöm, Hermione. Menjünk enni, és megismerni egymást jobban? - a lány erre felnevetett.

- Igen, jó szórakozás lesz.