A kupolás építményben szétnézve mindenkit megláttam aki egy száműzéshez kellett. Katonák, Clariss, az apám és Meredisz a pap is akinek az esküjével lehet csak teljes a bűntetés. Ez egy rituálé. Utoljára ilyet akkor láttam amikor anyámat száműzték. Nagyot nyelek és erőt veszek magamon.
A nő, Meredisz fogja kezdeni a "szertartást" .
-MIA KEDODY!-izzadok pedig hűvös a szél éjszaka.-KÉREM SZABADULJON MEG A RUHÁITŐL-reménykedtem hogy erre nem fog sor kerülni de megteszem. Egy mozdulattal kicsatoltam az övemet ami a tőröm súlya alatt nagyot koppant a márványra érve. A páncél ruhámat is kibontottam a vaskapcsok szorítása alól és csendben néztem ahogy az is földet ér. Vége. Mesztelenül állok egy tucat olyan teremtmény előtt akik nekem a valaha volt legrosszabbat akarják. Ismét nyelek egyet.
-A NYAKLÁNCOT IS, A FEJVÉDŐVEL EGYÜTT!- néz rám.
-A nyaklánc marad!-nézek én is a szemébe.
-MÉGIS HOGY GONDOLOD?-indul meg felém.
-NE MEREDISZ! Hagyd! Maradjon csak a szánalmas zsinór a nyakába, hagy emlékezzen csak hogy az ellenszegülésévél mit veszített-mondta Clariss és undorító mosoly ült az arcára.
Mögöttem hallani lehetett, hogy az ajtóban áll Néra és végignézi ahogy eltávozok. Mi láttunk már ilyet. És meglepően a nővérem arcán kétségbeesést látok. Aggódást és enyhe gyászt. El fog veszíteni. Semmi kétség ebben ő is biztos. Ez már nem játék.
-LÉPJEN KÉREM A KABINBA!-int a Nő.- MIA KEDODIT FELSÉGSÉRTÉS VÁDJÁVAL, EGY ÉLETEN ÁT TARTÓ ÚTRA KÜLDIK. MELYET A FÖLDÖN KELL LETÖLTENIE ÉS MINDEZT EGYEDÜL. AMELYET CSAKIS "LEGYŐZHETETLEN" RANGGAL LEHET KIVÁLTANI . 1.7.9. SZABÁLY SZERINT MIA KEDODY SZÁMŰZVE LETT!- magamban a másodperceket számolom. 15..14..13..
-Oh drága, ezért nem kellett volna az utamat állnod.-mondja a boszorkàny. Az ajtó rám záródik.
11..10
A szemem elnehezül a gáztól amit a kabinba engednek.
6...5..4..
Az orrom vérezni kezd és lassan csöpög a kabin aljára.
3..2..1..
És már csak arcokat látok magam előtt. Még hallom ahogy Néra elrohan. Még látom apám arcát ahogy elvarázsolt arccal mered előre. Látom Clarisst aki csak áll és mosolyog. Azt hiszi vége, pedig még csak most kezdődik. Az életen lepereg előttem és már csak a zuhanáskor térek magamhoz. Átléptem a légkört, ez a föld. Ez már az. Mi lesz velem itt? Ki leszek én ? És mégis hol vagyok? A fejem koppan a kabin a nyomás alatt szétrobban én pedig szélsebesen haladok egy hatalmas víz felé.
