freakshow ۩ multifandom

0.2

- mi az a freakshow?

tyler kacagni kezd, majd lepisszegi saját magát. ashley furán néz rá, viszont a többiek már megszokták tyler magában beszélősdijét. kivéve calumot, akit még mindig eléggé idegesít a dolog.

- hmm... ezt elég nehéz megfogalmazni. valójában egy mindent a szemnek, semmit a kéznek vásár, előadás, show... ki hogy nevezi. - von vállat josh.

ashley megrázza a fejét.

- még mindig nem értem.

emma feltápászkodik, majd nagyokat lépkedve elindul ashley felé. mosolyogva leül mellé, majd megfogja a lány kezét és mielőtt az bármit csinálhatna, szétfeszíti az ujjait.

- sellő vagy? - kérdezi, ezzel fekeltve a többiek figyelmét is.

- m-mi? nem vagyok sellő...

- emma. - segíti ki a szőkehajú.

- nem vagyok sellő, emma. ezek születésem óta itt vannak, de nem tudom miért.

michael is oda ül az új társuk mellé, majd felhúzza a térdeit.

- itt senki sem tudja, hogy miért olyan, amilyen.

ashley egy pillanatig nem tudja, hogy mit szóljon, majd végül nagyot sóhajtva megmutatja a hártyákat, a mellkasán lévő pikkelyeket és a kopoltyúkat.

- annyira lenyűgöző! - szól tyler a ketrecéből megbűvölve. arcát a rácsoknak nyomja, míg remegő kezeivel a hideg kövön támaszkodik.

- ő...

- tyler azért van bezárva, mert megpróbált elszökni. - feleli dylan, olvasva ashley gondolataiban.

- mégis honnan...

- dylan gondolatolvasó. - calum is közelebb ül a kis társasághoz.

- nem gondolatolvasó, csak az ő külsőségi elcseszettségével valami pszichotikus izé is jár. mint amikor régen a hat ujjú emberek voltak a sámánok. - javítja ki luke calum magyarázatát.

- jól mondja luke, viszont ez most szimplán csak egyértelmű volt. - szól dylan, majd beletúr barna, csapzott hajába.

- örülök, hogy ennyi mindent megtudtam, de azt még mindig nem értem, hogy mi ez a hely és hogy mi okból vagyok én itt. - ashley zavartan pillant végig a többieken.

mindenki egyszerre néz jessere - ő van itt a legrégebben, mindig ő dobja be az újakat a mélyvízbe. ez most sincs másképp.

- ez egy cirkusz és mi vagyunk a fellépők. rengeteg ember jön el azért, hogy lásson minket. igazából nem kell sok mindent csinálnunk, csak azt amiért itt vagyunk. amiért te is itt vagy. meg kell mutatnunk a másságunkat.

ashley elborzadva néz jessere.

- és ezért az emberek fizetnek?

- ó, ha tudnád mennyit. - kacag fel ashton.

- félnem kell? - kérdi ashley, majd nagyot nyel. egyáltalán nem az a félős fajta, de a gondolat hogy több tucat ember bámul majd rá, miközben nyílvánosság elé kell tárnia, hogy torzszülött, megrémiszti.

- a freakshowtól? addig, amíg azt csinálod amit kell, nem. de akkor sem a showtól kell félni, hanem attól ami utána jön.

- az úrtól. - suttogja tyler, kimondva azt, amit jesse nem akart. ő sosem hívja úrnak, mert nem irányítja. nem irányíthatja.

senki sem szól többet, pedig a kérdések éles késekként repkednek a levegőben, csakhogy senki sem akarja elkapni őket, hogy válaszolhasson rájuk. mert csak egy rossz mozdulat, egy apró vétek és levágja a kezedet - mindegy, hogy még van kettő másik.