Kritikák SZÜNETEL

Sohaország Mindörökké

„Bizonyára mindenki ismeri Pán Péter történetét"

Olvashatjuk az első sort és őszintén? Nem. Én nem ismertem a sztorit.

Mégis, ahogy haladtam előre, részről-részre egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy utánanézzek. Egyszerűen a fanfiction rávett, hogy elolvassak egy gyerekmesét! És nem bántam meg!

Az író: OttokajiYehet

Lássuk milyen kis gyöngyszemek, ugyanakkor bakik bújnak meg ebben a kedves történetben:

Tehát, ez egy Hongtae, azaz Taehyung és Hongbin párosítású történet. Elég különleges páros, de talán pont ezért olyan jó. (Kell a változatosság)

Az első sorok Hongbin „búcsúját" mutatják be, ami szerintem kicsit hirtelen kezdés. A környezetleírás elég gyér, első olvasásra nem is nagyon értettem, hova képzeljem el főszereplőnket, hisz egyik pillanatban az utcán sétálnak – összehúzott esőkabátban -, másikban pedig már egy ablakból tekintünk ki, feltehetőleg egy repülőgépen ülve, de az akár a taxi ablaka is lehet, amivel utazva a reptérre juthatunk. Szóval a búcsú körülményeit kicsit elsiette az írónk, de ez még közel sem olyan súlyos hiba, mint, amit egyesek itt összeirkálnak wattyn....

A sztori viszont, ahogy belelendül úgy válik egyre élvezhetőbbé és profibbá, szinte látszik, ahogy az írónk fejlődik a sorok előrehaladtával. Bár itt még hozzá kell tennem, hogy az elején felettébb sok szóismétléssel találkoztam de ezek is hál'isten – nagyjából - elmúltak.

A második fejezettől be is indulnak az események, megismerkedünk a többi szereplővel – ami amúgy szintén kissé elkapkodott de ez csak annak tűnik fel, aki nem ismeri az eredeti sztorit szóval gondolom itt én vagyok a ludas és szégyen, hogy nem tudtam T-T -, Hongbinnek fel kell dolgoznia történteket, fejére zúdul hirtelen minden, tehát elég nagy slamasztika. Ami itt és a későbbiekben is szemet szúrt egy elég érdekes kifejezés. Idézve az írót:

„Zavartan néztem a szemébe, túl közel volt, belemászott az atmoszférámba."

Kedvesem szerintem itt inkább a személyes szférára gondolt, nem pedig a föld légkörére.

Na, de említsünk meg pár pozitívumot is, hisz végül is már az elején úgy kezdtem, hogy ez egy jó kis történet:

- Aranyos humor

- Szép fogalmazás

- Ártatlan de ugyanakkor huncut :3

- Könnyen megkedvelhető karakterek

- +Remek illusztráció! Kifejezetten tetszett, hogy minden részhez láthattunk egy igényes kis szerkesztett képet.

És itt egy részlet, ami igazán jól bemutatja a történed minden pozitívumát:

„- Minsu van egy terved? – ütögettem meg ex-kalózunk vállát, a terv ismertetése után.

- O! Ooo! Én tudok egy ötletet! – lóbálta Kwangmin a kezét az arcom előtt.

- Mondjad!

- Készítsünk egy szerelmi bájitalt, azt megisszák, és egymásba szeretnek...vagy pedig meghalnak, mert valamit elrontottunk...

- Oooké...Más ötlet? – néztem körbe a kis társaságunkon.

- Én! Én tudom! – jelentkezett Youngmin.

- Olyan terv, amiben nincs bájital? – néztem újra körbe. Youngmin letette a kezét.

- Én tudok egy ötletet. – szólalt meg Minsu. – Bezárjuk őket egy szobába, mint amikor állatokat akarnak összepárosítani, és vagy bevallják egymásnak az érzéseiket vagy halálra erőszakolják egymást. – nézett rám tök természetesen, mint aki tényleg komolyan gondolja ezt az egészet.

- Minsu, a legnagyobb őszinteséggel mondom ezt neked. Te beteg vagy. – néztem rá teljes nyugodtsággal. Ő csak megrántotta a vállát."

Összegzés:

Nem tagadom, vannak benne kisebb-nagyobb hibák, de ezek elhalványulnak, ahogy belemerülünk az amúgy élvezhető történetbe.

Értékelés:

10/7

Mindenképpen ajánlom, ha kicsit el akarsz szakadni a megszokottól, ha nem bánod, hogy a +18-as részek abszolút kimaradnak a történetből (csak utalások szintjén vannak jelen) és valami gyermeki, szívmelengetőre van szükséged.

Kami