Veszteség nélkül

Második fejezet - A szív zenéje

 Egy hónap is eltelt már azóta, hogy Voldemort eltűnt a föld színéről. Lezajlott a karácsony és az új félév ismét visszahozta a nyüzsgést a kastélyba. Elkezdődött hát Harry Potter utolsó féléve a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.

Dumbledore ugyan még mindig nem tért vissza a portréjába, azonban Harry már egy kicsit jobban érezte magát. A karácsonyt azzal töltötte, hogy végiggondolt mindent az életében és bár nem teljesen, de elfogadta azt a tényt, hogy ő mindent megtett a barátaiért. Még ha nem is sikerült mindenkit megmentenie. Az új félév óta többet beszélt Ronnal, Hermionéval és a Weasley családhoz is hivatalos vacsorára valamikor a közeljövőben. Bár Hermionénak győzködnie kellett őt a meghívást illetően. Minden jobbra fordult egy kicsit és ő minden egyes nappal többet gondol Perselus Pitonra.

Maga sem értette sokáig, hogy miért, de kíváncsi lett a férfira, így eldöntötte, hogy kutatni kezd kicsit, hogy milyen ember is volt.

- Hermione, kérlek!

- Nem, Harry. Nem mehetünk Draco Malfoyhoz azzal, hogy „Szia, tudom, hogy rosszban voltunk, de most azért jöttünk, hogy Pitonról kérdezősködjünk!" - csóválta a fejét a lány.

- Nem fog minket kidobni, hiszen megmentettem őt a Winzengamottól! - szólt Harry.

- Én értem, de akkor is. Egyébként mi ez a nagy érdeklődés Piton Professzor után? Tudomásom szerint nem bírtad soha.

- Az igaz, de – kezdte Harry – rájöttem, hogy nem is ismertem igazán. - Hermione sóhajtott egyet.

- Nézd, Harry. Örülök, hogy jobban vagy, meg minden, de nem értem ezt a Piton dolgot.

- Te is tudod, hogy megtévesztett minket és mindvégig értem harcolt. Nem olyan volt, mint amilyennek mutatta magát – mondta Harry.

- Na jó, legyen. Keressük meg Dracot – adta be a derekát Hermione.

- Ki akarja megkeresni Dracot? - jött oda Ron, aki épphogy a végét csípte el a beszélgetésnek.

- Mi – mondta Harry, majd felvázolta neki a helyzetet.

- És azt hiszed, hogy segíteni fog? Szerintem nem.

- Esélyes, de egy próbát megér – mondta Hermione.

- Köszönöm – mosolygott Harry.

Harryék ebéd után elindultak a Mardekár klubhelyiségébe. Az ajtó előtt épp Dracoba futottak.

- Potter – bólintott Draco köszönésképp.

- Draco – biccentett ő is.

- Mi is itt lennénk! - szólt Ron, de Herimione oldalba bökte. - Au!

- Beszélhetnénk Draco? - kérdezte Harry óvatosan.

- Fontos?

- Nekem az. - Harry nem tágított. - Ha kell, akkor négyszemközt is jó – próbált javítani a helyzeten.

- Rendben – pillantott Ronra és Hermionéra, majd elindult a folyosón. Harry bocsánatkérő pillantásokat vetett két barátjára, majd követte a Malfoy fiút. Mikor kellő távolságba értek, Draco megszólalt.

- Nagy dolgot akarsz kérni, abban biztos vagyok – szólt Draco.

- Miből gondolod? - húzta fel a szemöldökét Harry.

- Mert a keresztnevemen szólítottál. Na ki vele, mit akarsz? - állt meg. Nekidőlt a falnak, majd várta az elkerülhetetlent.

- Nos... Tudom, hogy furán fog hangzani, de – kezdte Harry – információkat szeretnék Pitonról.