Veszteség nélkül

Ötödik fejezet - Vacsora

Bár Ron azt mondta Harrynek, hogy a Weasleyk szeretettel várják, nagyon izgult. Fogalma sem volt, hogyan álljon meg előttük, ahogy arról sem, hogyan mondhatna nekik búcsút. Csak ült az ágyán, kezei között forgatva az időnyerőt. Arra gondolt, hogy talán beszélnie kellene erről az egészről Perselusszal. De mit gondolna róla? Egész eddigi életükben utálták egymást látszólag, most meg ő hirtelen szerelmes lesz a férfiba? Biztos azt mondaná, hogy nem normális.

- Harry? - lesett be Ron az ajtón. - Elkészültél már?

- Igen - állt fel Harry, és a zsebébe relytette a mágikus tárgyat.

- Remek - kezdte a vörös hajú. - Hermione már vár. Engedélyt kaptunk a hopp-hálózat használatára, McGalagony professzor pedig azt üzente, hogy érezd jól magad - vigyorgott Ron.

- Nagyszerű - indult el Harry. Csatlakoztak Hermionéhez, és nem sokkal utána már az Odúban voltak. Kissé máshogy nézett ki, mint a régi, amit felégettek, de ez is ugyanolyan lakályos volt.

- Ó, Harry drágám, annyira örülök, hogy itt vagy - ölelte meg hirtelen Molly a fiút.

- Nahát Harry, rég láttunk - jött oda George is. Harry nyelt egyet az idegességtől.

- Én... Nem is tudom, hogy mit mondjak - sütötte le a szemeit Harry, belebújva Molly ölelésébe. Erőt kellett vennie magán, hogy ne kezdjen el sírni.

- Harry - engedte el Molly a fiút, majd az arcát a két kezébe fogta. - NEM hibáztatunk téged. Sem én, sem Arthur, sem George - törölt le a nő Harry szemeiből egy pár kósza könnycseppet. - Szeretünk.

- Igen. Még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy téged hibáztassunk - értett egyet George, gyengéden rámosolyogva Harryre.

- Együnk, mielőtt kihül a vacsora - indult el Molly az asztal felé, letötölve pár könnycseppet a saját szemeiből is. - Arthur!

- Itt vagyok, drágám - kukucskált ki az idősebbik Weasley a konyhából. - Á, Harry. Örülök, hogy itt vagy - jött oda ő is a fiúhoz.

- Mr. Weasley - fogott kezet a férfival Harry, mire az magához húzta és jól megölelte.

- Elég lesz már, együnk, mielőtt kihűl! - szólt Molly, majd mindenki elfoglalta a helyét.

Harrynek fogalma sem volt róla, hogy mekkora szeretet várja majd itt. Rosszul érezte magát, hogy ennyi ideje elkerülte őket. A Weasleyk a családtagjának tekintették őt és ő sem érzett máshogy. Kissé összeszorult a gyomra a gondolatra, hogy el kell mennie, de ez nem tántoríthatta el a tervétől.

- És mi a a terved a vizsgák után, Harry? - érdeklődött Arthur. Mint mindenkinek, neki is az volt a gondolata, hogy a fiú aurorként fog tevékenykedni.

- Igazából, még nem tudom - nézett félre Harry. Ron megköszörülte a torkát.

- Harry, el kellene mondanod nekik is. - Ron szemei Harryébe fúródtak.

- Miről van szó? - kérdezte Molly.

- Harry egy hatalmas lépésre szánta el magát - mondta Hermione. - Mi megértettük, hogy ez az ő döntése és ha így jobb neki, akkor mellette állunk.

- Így van - tette hozzá Ron.

- Mégis miről van szó? - kérdezte Molly, semmit sem értve.

- El fogok menni - bökte ki Harry.

- El? Mégis hova? - kérdezte George.

- És mennyi időre? - kérdezte Molly.

- A múltba, és örökre. - Harry tudta, hogy felesleges húznia a dolgot.