Veszteség nélkül

Harmadik Fejezet - Menni, vagy maradni?

Harry kinyitotta a reteszt és egy időnyerőt pillantott meg benne. Fogalma sem volt róla, hogy Dumbledore-nak is van egy. Ismerte már valamennyire a szerkezetet Hermione jóvoltából, ám tudta azt is, hogy több féle létezik és mind más és más tulajdonsággal rendelkezik. 

- Professzor, mégis mire gondolt ezzel? - vette kézbe Harry a mágikus tárgyat, Dumbledore portréja felé fordulva.

- Tudod, hogy miben áll a csodája, nem igaz? - mosolygott Albus. - Ezzel képes lehetsz arra, hogy megmentsd, ami elveszett.

- Perselusra gondol, Uram? De... - simította végig Harry a függőt - mégis hogyan használhatnám? Ha úgy is döntenék, hogy visszamegyek, mikorra menjek? Megmenthetném? Vagy menjek még visszább, mikor még fiatal volt és a Roxfortba járt? Mi van, ha nem tudok visszajönni? - Ezernyi kérdés merült fel Harryben, aminek hangot is adott. Talán megmenthetné őt. Megmenthetné Voldemorttól és Naginitől, sőt, talán mást is megmenthetne, ha előbb pusztítja el a Horcruxokat.

- Nem, Harry. Eszedbe ne jusson. - Albus megigazította az orrán a szemüveget. - Nem menthetsz meg mindenkit. Nem avatkozhatsz annyira közbe, hogy az hatással legyen a történtekre, mert az idő és a sors úgyis revansot vesz. Annak fényében adom oda neked ezt a találmányt, hogy a saját boldogságodat hozod el vele, nem azért, hogy megint hőst játssz.

- De, Professzor - kezdte volna Harry, de Albus közbevágott. 

- Nem változtathatod meg teljesen a múltat. 

- Hogy értette, hogy az idő és a sors úgyis revansot vesz? - kérdezte Harry.

- Úgy, kedves fiam, hogy ha megmentesz egy személyt, valószínűleg egy másik fog meghalni helyette. Ráadásul ugyanúgy a közvetlen közeledből.

- Professzor, úgy beszél, mintha már megtapasztalta volna egyszer - szólt Harry, bár a végét csak suttogva mondta. - Ariana! - hasított belé a felismerés.

- Sohasem mondtam, hogy nem hibáztam, Harry. - Albus visszaült a székbe a portrén. - De igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy a saját hibáim ne üssenek vissza a diákjaimon, ha nem muszáj. De ez most nem idevaló téma. Harry, gondold végig, hogy mit adnál fel Perselusért. Mi az, amit megtennél azért, hogy ő is és te is boldogok legyetek. Ezt tudom válaszolni az előbbi kérdéseidre.

- Úgy érti, hogy menjek, vagy maradjak?

- És azt is, hogy milyen messzire mennél, ha mégis úgy döntenél, hogy megpróbálod.

Harry úgy érezte, hogy ismét feladta neki Dumbledore a leckét. Tudta, hogy miről beszél neki a Professzor, tudta mit akar, csak azt nem, hogy mit kellene tennie.

- Gondold végig ezt alaposan, Harry. Azt viszont tudnod kell, hogy nincs lehetőség a visszatérésre, csak ha végigéled a köztes időt - figyelmeztette Dumbledore Harryt.

- Mármint, ha 25 évre mennék vissza, akkor ott ragadok és végig kell élnem megint azokat az éveket? - kérdezte Harry.

- Pontosan. De neked nem kellene, csak... lássuk csak...  Perselus 1975-ben volt negyedéves a Roxfortban. Most 1999 van.  De, nagyjából 25 évet. - Dumbledore Harryre pillantott. - Pontosan tudtad hány év kellene - mosolygott.

- Ha olyan régre mennék is vissza, akkor annyira kellene, hogy ne legyen olyan sok a különbség. De segíteni is akarok neki, így nem lenne jó, ha az ötödéve után ismerkednénk meg.

- Harry, neked eszedbe se jutott, hogy csak pár évet ugorj vissza, igaz? - kérdezte Dumbledore szomorkás arccal.

- Nem, tényleg nem - sóhajtotta Harry. - Ha így áll a helyzet és nem menthetem meg, akkor annyi időt akarok vele tölteni, amennyi csak lehetséges.