Beleszerettem Albus Potterbe

1. fejezet

Természetesen mire felértünk a vonatra már tömve voltak a fülkék, Scorpius azonban céltudatosan indult meg az expressz vége felé. Hátul sem volt jobb a helyzet, egészen addig, amíg el nem jutottunk az utolsó fülkéhez. Egy szeplős, vörös hajú lány már bent tartózkodott. egy könyvet tartott a kezében, szemei sebesen követték a sorokat. Scorp a formalitásokat mellőzve nyitotta ki a fülke ajtaját, csomagját felcsapta a poggyásztartóra, majd levágta magát az ülésre.

-Hello, Weasley! Hiányoztál a nyáron-vigyorgott a vörösre, aki nagy nehezen elszakadt a betűktől.

-Szívesen viszonoznám az érzést, de az a baj, hogy nem tudom. Ez volt az első nyugodt nyaram, mióta te és Albus megismerkedtetek. Igazi mennyország volt, tudod mennyi könyvet kiolvastam?-kezdett áradozni a Weasley lány.

-Nem, de nem is akarom. Nyáron három hónapra megszabadulhattam a könyvektől és a tanulástól, és én ezt ki is használtam-válaszolt önelégülten bátyám, mintha ez valami dicsőség lenne.-Clare, gyere már be! Elállod Potterék útját.

Meglepődve kaptam hátra a fejem, ahol egy hasonló vörös hajzuhataggal találtam magam szembe, mint amilyen az én és a Weasley lány fejét díszíti. Tulajdonosa várakozva tekintett rám, ahogy testvére is, így gyors észbe kaptam.

-Ühmm, bocsánat- motyogtam zavartan. Scorp mellé léptem, a bőröndöm felraktam az övé mellé, aztán lehuppantam az ülésre. Lily és Albus is helyet foglaltak velünk szemben. Weasley lány rájuk mosolygott, végül felém fordult.

-Mi még azt hiszem nem ismerjük egymást. Rose Weasley- nyújtott kezet,-, te pedig Scorpius új barátnője vagy?-húzta magasra a szemöldökét.

-Fúj, nem!-kiáltottam fel bátyámmal együtt. Tény, nem hasonlítunk egymásra, de ha nem lennénk testvérek se illenénk össze.

-Clarissa Malfoy vagyok, a húga-ráztam meg gyors a kezét.

-Oh, ne haragudj, de egyáltalán nem hasonlítotok egymásra-szabadkozott.

-Nincs semmi baj, én inkább anya családjára ütöttem, Scorp pedig apuéra-magyaráztam.

-Nos, ami azt illeti-szólt közbe Lily-az előbb nem volt sok lehetőségünk beszélgetni, most viszont előttünk áll egy órákig tartó út. Szóval először is, becézhetünk valahogy?

-Clare-nek hívhattok nyugodtan, mindenki ezt használja a Clarissa helyett.

-És eddig hova jártál?-a következő kérdés már Rose-tól jött.

-Eddig a Beauxbatons-ba, de a nyáron hazaköltöztem-válaszoltam röviden.

-Oda csak lányok járnak, nem?-ráncolta a szemöldökét Lily.

-Járnak fiúk is, de ők másik épületben vannak elszállásolva és az órák se közösek soha. Igazából nem is találkozunk velük, kétszer ha összefutottunk egy-egy titkos folyosón a tanév során, amikor késésben voltunk óráról. Persze, a hatod-hetedévesek már nem mindig csak a sietés miatt tévednek a rejtett folyosókra. Viszont elég könnyen lebuknak, elég szigorúan veszik az erre vonatkozó szabályokat.

-Akkor ezek szerint neked még nem is volt komoly kapcsolatod?

Lily úgy nézett rám, mintha valami földönkívüli lennék.

-Nem, egyáltalán semmilyen kapcsolatom nem volt. Talán baj?-értetlenkedtem. Most már a két fiú is ránk figyelt, eddig a kviddicsről vagy valami hasonlóról beszélgettek.

-Természetesen nem,-mosolygott rám Rose. -Csak Lily az elmúlt egy évben érdeklődni kezdett a fiúk iránt-sandított a mellette ülőre, aki csak zavartan elpirult.