Harry a télben *hun*

1.rész

Egy vérfagyasztóan hideg Decemberi éjszaka volt.Harry nem tudja hogyan de az éjszaka közepén egyszer csak arra ébred hogy ki akar menni. Ez az érzés nem engedte neki hogy aludhatson. Ezért inkább fel kelt ,ahogy letette talpát meg érezte a griffendéles szõnyeg érdes de még is puha anyagát. Nem vett fel semmit az valahogy elfelejtõdött. Le ment egészen a klub helyiségig de az még mindig nem volt elég többet akart csak vitte a lába egyre jobban és nem tudott meg állni. Ahogy ment a kastély folyosóin meg babonázta a talpába áramló hideg és még többet akart. Le ment egészen a kastély kijáratáig ahol mikor ki nyillot az ajtó vakítóan nagy fehérséget lehetett látni. Bele gázolt a hóba és nem tudta nem észre venni hogy milyen szép ahogy mindent tiszta szűz hó borít. Örült hogy ő lehetett az első aki át gázolhatott rajta. És a hold ó a hold nagyon csodálatos volt szinte el felejtett lélegezni ahogy nézte hogy rásüt a hóra szinte már táncot járt a hold fénye vele. Aztán el nézett a tó és a tiltott rengeteg felé. Majdnem olyan fekete volt mint Perselus szeme majdnem ... Mert neki nem volt olajzöld árnyalat a szemében. Még ment egy kicsit majd meg állt még nézegette a tájat olyan egy óráig két óráig az a lényeg addig míg nem csontjába hatolt a hideg. Ezért inkább úgy döntött vissza megy nehogy halálra faggyon ,de mikor nem sikerült meg mozdulnia kétségbe esett. Meg probálta előre rakni a lábát de elesett és arcát bele temette a hóba. Az agyában sok féle gondolat keringett de semelyik sem volt olyan erős mint az amelyik azt mondogatta hogy "nem akarok meg halni találkozni akarok még perselussal nem akarok egyedül meg halni". Már rég óta tudta hogy szerelmes Pitonba és még azt is hogy tuti hogy nem szereti viszont nem szeretheti viszont hisz ő egy tanár egy olyan ember aki utálja,gúnyolódik rajta és ott árt neki ahol csak tud. De ennek ellenére meg fogta benne a szeme kavargó feketéje,a szikár test alkata és a mély baritonja. Ha hanggal el lehetne érni hogy valakinek orgazmusa legyen akkor ezzel a mély tekintélyt parancsoló baritonnal biztos lehet. Csak hogy Piton nem szereti még csak nem is kedveli és ez a tény olyan kicsire zsugorította össze szívét hogy nem akarta el engedni nem tudta el engedni. Addig addig elmélkedett hogy szinte már el kékültek az ujjai. Az ájulás szélén még legördült egy könny csepp arcán ami szinte azonnal meg fagyott ahogy ki buggyant és suttogott még négy darab szócskát ami igy hangzott:

- Perselus én annyira szeretlek... -majd el ájult. De azt nem tudta hogy ennek az egésznek volt egy fekete taláros szemtanúja is.