Harry a télben *hun*

3.rész

Harry furcsa hangokra ébredt. Nem tudta mi volt az de azt tudta hogy az a mély selymes hang ami beszélt hozzá nagyon kellemes volt és tudta nem akarja hogy abbahagyja. Ezért inkább nem nyitotta ki a szemét. Tovább hallgatózott és ki hallotta hogy a másik nagyon öreg lehet mert egy kicsit érdesen de azért kedves a hang hordozása, és arra is rájött hogy nem hozzá beszélnek hanem egymással és valahol messzebb. Aztán egyszer csak be ugrottak neki emlék foszlányok. Perselus mellkasa ahogy föl-le jár talán a futástól. Perselus ahogy el viszi a .... Gyengélkedőről? De miért volt gyengélkedőn? ... Eszébe jutott neki hogy meg fagyott és nem tudott mozdulni és el ájult. Aztán be ugrott neki még egy emlék Perselus ahogy magához öleli és rázkódnak a vállai. "Perselus Piton miatta sírt? Ez nem lehet" gondolta magában. Miközben kielemezte ezt az emlék foszlányt, egy melegség hullám tört rá. Ezzel egy időben léptek zaját hallotta ami kicsit távolodott majd közelebb jött annyira hogy a tulajdonosa kinyitotta a szoba ajtaját és leült az ágy mellett lévő székre és várt. Úgy gondolta Harry hogy ideje lenne meg tudni ki az aki miatt melege van. Meg próbálta kinyitni szemeit de ahogy próbálta fájdalom nyilallt szemeibe. Felnyögött és megpróbálta megmozdítani a bal kezét de azt is egy el haló nyögés kísérte.

- Maradj nyugton Potter mert még a végén leesel.-mondta a mély hangú ember.

-Nagyon ... - Csak rekedtes suttogás jött ki Harry torkából. Nagyon meglepődött azt hitte néhány órán át volt csak ágyhoz kötözve. De úgy látszik kicsit több időt töltött az ágyban.

- Nagyon... fényes... a villany...-Mondta rekedten.

- Nyugodj meg Potter - Pöccintett egyet Piton a pálcájával és a világítás most már csak pislákolt.- tudom hogy megköveteled a kényelmet. - Perselus gúnyos hangját bár hol fel tudja ismerni Harry, és most is örömmel ismerte fel. Csak el mosolyodott erre a gúnyolódásra, és megint meg próbálta kinyitni a szemét több sikerrel. Mert most már résnyire ki tudta nyitni minimális fájdalommal és örömmel konstatálta hogy Perselus ugyanaz maradt. Ugyan az a gúnyos mosoly van az arcán és ugyan az a fekete talár van rajta. Kívülről mit sem változott de belülről nagyon sokat. Érezni lehet a hangján hogy nem annyira határozott és mintha egy kis leheletnyi öröm bujkálna gunyoros fél mosolya mögött.

- Professzor úr mondhatok valamit?

- Mikor állította meg magát ha meg tiltottam valamit? -Kérdezte gúnyosan Piton.

Most nem akart vissza szólni inkább meg akarta tudni hogy mi történt vele ezért gyorsan beszédre bírta magát - Maga olyan más lett mint az előtt ... Mi történt magával ... És mi történt többiekkel? - kérdezte és félve de azért várakozóan fel nézett professzorára akinek az arcán egy pillanatra érzelmek suhantak át. Amik azonosíthatók félelemnek,örömnek talán még megnyugvásnak is de ilyen hogy gúnyolódás,rosszakarat vagy düh egyáltalán nem volt látható a férfi arcán és ez furcsa volt Harry számára. Még gondolkozhatott volna ezen de sokkal jobban érdekelte most a válasz.

-Tudom Potter hogy sok mindent szeretnél tudni de értesítenem kell a javas asszonyt. - Aztán el suhant választ nem várva.

Néhány perc múlva hallani lehetett hogy a javas asszony ki lép és szinte azonnal el kezdi bombázni Pitont a kérdéseivel mint hogy: "milyen az állapota?" "hogy érzi magát?" "jól van?" de Pitonunk csak annyival hárította hogy "nézd meg te magad.". Bevezette hát Harryhez. Mikor beléptek a javas asszony kicsit megtorpant hogy kedvesen rámosolyoghasson Harryre majd folytatta útját az ágyhoz. 

- Hogy érzed magad Harry? 

- K...köszönöm, jól. - mondta kicsit érdes hangon.

- Harry tudod mi történt veled? - vette komolyra a szót a javas asszony.

- Ömm ... nem? I ... igazából csak annyira emlékszek hogy elájultam a hóban.

- Értem ... most elvégzek egy állapotfelmérő bűbájt-mihest ki mondta lendítette pálcáját.

- Mi történt velem? - nézett aggódva tanárára és a javas asszonyra. Azok összenéztek és bólintott az asszony hogy majd ő elmondja.

- Harry tudod mennyi ideig voltál elájulva?

- Egy két nap....?

- Nem gyermekem majdnem egy hónapig. Azt hittük hogy már fel sem ébredsz.

- .... M...mi? A..az nem lehet.- könnyek mardosták Harry szemét de nem engedhette meg magának hogy most el sírja magát mert akkor végleg összetört volna és ezt nem tehette meg Piton elött

- Sajnos így történt a végtagjaidat meg tudtuk menteni de a mágiád...

- Mit kellet meg menteni a végtagjaimon? Hisz csak el ájultam. És mi van a mágiámmal? -kérdezte riadt dühvel .

-Harry enged hogy végig mondjam ne vágj a szavamba. -morrant fel a javas asszony.- De hogy válaszoljak kérdéseidre. Azért kellet meg menteni a végtagjaidat mert 3-mas fokú fagyásod volt szerencséd hogy Perselus meg talált még mielőtt el vesztetted volna véglegesen a karjaidat és a lábaidat. A mágiád az más dolog mert az sajnos még mindig meg van fagyva. - válaszolt határozottan az asszony.Harrynek kellet párperc mire fel fogta mit jelenthet ez.

-Sajnálom Harry de nekem most mennem kell. -mondta készülődve Poppy.

- Várjon a mágia meg fagyás a..az mi? - állította meg aggódva az előtte szólót.

- Sajnálom Harry majd Perselus el mondja mert nekem nincs időm rá hogy el magyarázzam. -mondta a Piton mellet álló javas asszony. Mielőtt távozott volna jelentőségteljesen rá nézett Piton-ra aki csak mintha valami büdöset érezne grimaszolt egyet.

- Akkor viszlát Harry. - s távozott. Perselus is vele tartott ezért kicsit egyedül tudott lenni Harry hogy rendbe tegye a gondolatait. Talán soha többé nem varázsolhat? Akkor mit fog csinálni? És erre mit mondanak majd a barátai?Ezekkel a gondolatokkal szenderedett el.