Harry a télben *hun*

4.rész

Perselus el köszönt a javas asszonytól és vissza ment a szobába. De sajnos ott egy majdnem alvó fiút talált aki nagyon aggódva nézett maga elé.

- Potter most aludjon inkább,ne jártassa feleslegesen az agyát.-mondta Piton.

- Professzor úr nem úgy volt hogy el magyarázza mi az a mágia meg fagyás?-kérdezte suttogva Harry

- Igen így volt de, most úgy van hogy pihennie kell.-mondta ellenmondást nem tűrően Piton.

- De professzor....

- Nincs semmi de most aludnia kell. -Nézett rá szigorúan. S egy pálca intéssel még jobban betakarta Harryt.

Még ott marad amíg el nem aludt Harry és miután hallotta hogy már egyenletesen szuszog ki ment a szobából. Mikor kiért azonnal a kandalló előtti helyére ment és el kezdte iszogatni a maradék lángnyelv whiskyjét.

El gondolkozott hogy miért érzi ennyire fel szabadultnak és boldognak magát, hisz csak fel ébredt a kölyök nem történt semmi ami miatt ennyire boldog lehetne.

Vissza gondolt arra az időre amikor még kómában volt Harry. Olyan nehéz volt minden .... főleg akkor mikor Poppy azt mondta hogy talán fel sem ébred. De vissza gondolva a gyerekek itták meg a levét mert különösen mogorva és szigorú volt azokon a napokon. Erre az emlékre gúnyos mosoly kúszott fel arcára.

Mikor fel ébredt Harry, nem mutatta ki hogy mekkora kő esett le a szívéről fenn tartotta a maszkját de most végre meg engedhette magának egy jól eső sóhajtást és el mosolyod. Miközben mosolygott eszébe jutott a kölyök utolsó mondata mielőtt el ájult volna. Az a mondat amin azóta gondolkodott amióta nem beszélhetett vele. Mert ez az a mondat amit már kis korától akart volna hallani legalább Lilytõl ,de ahogy meg halt szerelme egyre jobban halványult benne hogy valaha is hallhatja. És mára már nem is élt benne ez a vágy addig, míg ez a kölyök ki nem mondta amiért szíve annyiszor áhítozott.Ezért inkább leszögezte magában hogy lehet hogy szeretet ébredt benne a fiú iránt de biztos hogy nem szerelem és ezt semmilyen módon nem fogja kimutatni.

Ahogy tovább gondolkozott el álmosodott és ott helyben be szippantotta az álmok édes világa.

Olyan hajnal felé zajra ébredt. És ahogy jobban megfigyelte ,ezek a zajok Harry szobájából jöttek. Gyorsan fel állt és berontott a szobába. Aggódva nézett körül és szemével meg találta Harry megtört alakját ahogy görcsösen markolja felsőjét és meredten egy pontra mered. S ahogy közelebb ment megláthatta ahogy könnyek zúdulnak le arcán és hallhatta ahogy kapkodva veszi a levegőt mintha fuldokolna. És meg állapította hogy pánikrohama van. Gyorsan meg nyugtatás kép el kezdte szólongatni de hát mind tudjuk hogy Perselus nem a meg nyugtató képességéről híres. Ezért közelebb ment és meg rázogatta kicsit de erre sem reagált semmit.

- Potter figyelj rám -ragadta meg a kócos hajú vállait - nincs semmi baj -tagolta neki hogy el jusson az agyáig is. De úgy látszik a küldetés sikeres volt, mert a fiú semmibe révedő könnyes szeme végre Perselusra fokuszált. És valamit el kezdett tátogni.- Potter így nem értem mondja hangosabban.- utasította.

- Én ... Én ... nem akarom- dadogta a sebhelyes.-hogy meg halj- de ezt már csak magában mondta ki Harry.

- Nem értem ha dadog.- nézett rá azt üzenve hogy "mondja ki mit akar mert én húzom ki de az fájni fog".

Minden olyan gyorsan történt hogy Pitonunk csak annyit vett észre hogy a földön fekszik. De az történt hogy miután Piton hosszan rá nézett, a fiú olyan lendülettel ölelte meg hogy Perselus a földre huppant és a fiú meg rá ,ez volt az amit képtelen volt néhány perce fel fogni. Miután észbe kapott gyorsan rá mordult a fiúra.

- Potter maga el vesztette a józan eszét?!- mondta. De Harry nem válaszolt.Ezért inkább a késöbbi időpontra tekintettel (mert piton is lehet álmos)a professzor a fel tápászkodás mellett döntött. Fel akart kelni csak hogy erős karok fonták körbe ami miatt nem tehette meg.

- Potter engedjen el.- jött a felszólítás de csak egy nemleges fej rázást kapott válaszul. - Potter ne szórakozzon velem. - Mordult fel. Majd meg fogta a pálcáját és el lebegtette magukat az ágyra de saját maga sem tudta miért nem csak a fiút lebegtette vissza.

Valahogy olyan pózba sikerült a landolás hogy: Perselus jobb lába le lóg az ágyról a hátát pedig az ágy támlának veti. Harry pedig az ölében ül lovagló ülésben és a mellkasába temeti az arcát.

Harry fel nézett Piton mellkasáról könnyes szemekkel és hosszú percekig nézhette Perselus ahogy sír. Majd mikor már az ő szíve is kezdett sajdulni meg fogta a fiú fejét és a mellkasára helyezte hogy ne lássa az arcát. Lassan el kezdte simogatni kócos haját majd meg szólalt.

- Semmi baj Harry ne sírj itt vagyok.-mondta rekedtes mély hangon (mintha csak tudta volna hogy mit gondolt Harry)de azért maga sem gondolta komolyan amit mondott. Hisz csak még Lilyt kellett meg nyugtatnia nem egy gyreket (aki nem is annyira gyerek). De egy olyan fél óra hajsimogatás után már tapasztalhatta hogy Harry el aludt az ölében ilyen kényelmetlen pózban.

De most konkrétan nem érdekelte hogy holnap így kínos lesz ébredni csak, minél hamarabb aludni akart (Harryvel). Leküzdötte magukat oldalt fekvő pózba,betakarta magukat majd elaludt.

Sziasztok!(ha egyáltalán írhatom többes számba😅) Ha tetszett a történet vote-old vagy írj kommenttet. 🍅🍕❤